Amanda Quick: Különös kérő
történelmi romantikus
Maecenas, 2009
Oldalak száma: 320
Eredeti ár: 1499 Ft
Fülszöveg: "A vonzó és okos Charlotte Arkendale talpraesett ifjú hölgy. Bár korán árvaságra jut, mégsem nézi ölhetett kézzel, hogy számító és szenvedélybeteg mostohaapja minden vagyonából kiforgassa. És nem esik kétségbe, amikor az adósságokban fuldokló férfit rejtélyes módon elteszik láb alól.
A külvilág számára igazi talány, miből tartja el magát a lány azok után, hogy öröksége nagy része odaveszett. Titokzatos foglalkozásához mindössze egy titkár szükségeltetik. Charlotte mindent tud a férfiakról, amit érdemes tudni róluk, de Baxter St. Ives-re még ő sem készülhetett fel. A széles vállú, perzselő tekintetű, különös idegen a nő minden tiltakozása ellenére a szolgálatába kíván szegődni.
De vajon miben mesterkedik ez a vakmerő, elszánt férfi a kulisszák mögött? Talán közelebb akar férkőzni a gyönyörű és elérhetetlen Charlotte-hoz? Vagy inkább annak a gyilkosságnak a részletei érdeklik, amelynek szálai Miss Arkendale-hez vezetnek?
A világhírű amerikai szerzőnö regénye ismét lebilincselő szórakozást kínál, miközben érzékletes képet fest a viktoriánus Anglia rejtélyekkel teli világáról is."
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Ördög és pokol!
Ha jól emlékszem először Grettynél találkoztam Amanda Quick nevével. Tőle tudom, hogy valójában Jayne Castle a neve az írónőnek, s az Amanda Quick mellett még van vagy 10 írói álneve. Igazából ennyi ragadt meg bennem, a könyvei nem keltették fel az érdeklődésemet. Ami azért fura, mert Quick néven történelmi romantikus regényeket ír, s az ilyen könyveknek általában nem tudok ellenállni.
Aztán nem is olyan régen fillérekért osztogatták a Különös kérő című regényét a Tescoban, így gondoltam beruházok rá, s két legyet ütök egy csapásra. 1. Megismerkedem egy újabb íróval. 2. Jó lesz az egyik molyos kihíváshoz. Az eredmény: 1. Megismerkedtünk, de nem valószínű, hogy szoros barátságot kötünk. 2. Nem is egy, hanem két kihívásnál is közelebb kerülök az áhított plecsnihez.
Az eleje nagyon nehezen indult a számomra, vagy ötször megfordult a fejemben, hogy félbehagyom. De folytattam, s egy meglepő felfedezésre jutottam: Jobban tetszik a krimi szál a történetben, mint a romantikus! Most örültem csak igazán, hogy jelentkeztem Elhaym Olvassunk romantikus krimiket! kihívásására. Egyáltalán nem szoktam ugyanis krimiket olvasni, így ezt tényleg igazi, kíhívásnak tekintettem. Most már úgy érzem, nem is lesz olyan nehéz teljesítenem.
Bár tényleg tetszett a krimivonal, azért nem kell valami nagy durranásra gondolni, nem rágtam le mind a tíz körmöm, hogy "Úristen, ki lehet vajon a gyilkos?" Ennek egyszerű az oka. Már az elején ki lehet találni. Ettől függetlenül élveztem a gyilkossági ügy felderítésének minden lépését, különösen azokat a részeket, amikor nyom után kutatva betörtek valahová.
Főhőseink - a manapság kiadott könyvek főszereplőivel ellentétben - nem tökéletesek. Charlotte nem a legcsinosabb, leggyönyörűbb nő, már 25 éves, jogos örökségét eltékozolták, nem tartozik a legkapósabb hölgyek közé. Nem mintha annyira férjhez akarna menni. Baxter külsejét tekintve nem egy Bones (nagy vigyor és sóhaj), szemüveget visel, ódivatúan öltözködik. Visszahúzódó, magának való típus, aki kerüli az úri társaság eseményeit és inkább a laboratóriumában érzi jól magát az üvegcséi, műszerei között. Tökéletlensége üdítően hatott volna a sok überszexi félisten után, ha nincsenek idegesítő szokásai, pl. nem néz mindent tudós szemmel, nem tekint mindent kísérletnek. Szeretem az okos, intelligens pasikat, de ő nekem már túl "tudományos" volt. Nem beszélve arról, hogy mást se csinált csak folyamatosan azt bizonygatta, ő olyan jellegtelen, mint egy tál krumplipuding, közben állandóan a szemüvegét törölgette, s vagy 120-szor használta az 'Ördög és pokol' kifejezést!
Ami a legkevésbé tetszett az az, hogy sokszor oldalakon keresztül nem történik semmi. Több ilyen rész is van, de a kedvencem a következő:
Egy megüresedett titkári állás kapcsán találkoznak először. Az állásinterjú kb. így zajlik:
- Mr. St. Ives, Ön nem alkalmas a munkára.
- Miss Arkendale, én alkalmas vagyok rá.
- Nem, Ön nem alkalmas!
- De igen, alkalmas vagyok!
- De nem!
- De igen!
- De nem!
- De igen!
S ez megy kilenc oldalon át, mire végre elhangzik a kérdés, miért nem alkalmas a pasi az állásra! Na, itt akartam végleg feladni, de valami csoda folytán mégis folytattam az olvasást.
Összességében (annyira) nem bántam meg, hogy elolvastam, de egy ideig biztos nem veszek kézbe Quick könyvet. Valószínűleg nem a megfelelő kötetet választottam, legalábbis a molyos értékelések szerint vannak jobbak is. Majd valamikor a távoli jövőben adok neki még egy esélyt.
Ahogy én látom: 3 pont
Kapcsolódó molyos kihívások:
történelmi romantikus
Maecenas, 2009
Oldalak száma: 320
Eredeti ár: 1499 Ft
Fülszöveg: "A vonzó és okos Charlotte Arkendale talpraesett ifjú hölgy. Bár korán árvaságra jut, mégsem nézi ölhetett kézzel, hogy számító és szenvedélybeteg mostohaapja minden vagyonából kiforgassa. És nem esik kétségbe, amikor az adósságokban fuldokló férfit rejtélyes módon elteszik láb alól.
A külvilág számára igazi talány, miből tartja el magát a lány azok után, hogy öröksége nagy része odaveszett. Titokzatos foglalkozásához mindössze egy titkár szükségeltetik. Charlotte mindent tud a férfiakról, amit érdemes tudni róluk, de Baxter St. Ives-re még ő sem készülhetett fel. A széles vállú, perzselő tekintetű, különös idegen a nő minden tiltakozása ellenére a szolgálatába kíván szegődni.
De vajon miben mesterkedik ez a vakmerő, elszánt férfi a kulisszák mögött? Talán közelebb akar férkőzni a gyönyörű és elérhetetlen Charlotte-hoz? Vagy inkább annak a gyilkosságnak a részletei érdeklik, amelynek szálai Miss Arkendale-hez vezetnek?
A világhírű amerikai szerzőnö regénye ismét lebilincselő szórakozást kínál, miközben érzékletes képet fest a viktoriánus Anglia rejtélyekkel teli világáról is."
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Ördög és pokol!
Ha jól emlékszem először Grettynél találkoztam Amanda Quick nevével. Tőle tudom, hogy valójában Jayne Castle a neve az írónőnek, s az Amanda Quick mellett még van vagy 10 írói álneve. Igazából ennyi ragadt meg bennem, a könyvei nem keltették fel az érdeklődésemet. Ami azért fura, mert Quick néven történelmi romantikus regényeket ír, s az ilyen könyveknek általában nem tudok ellenállni.
Aztán nem is olyan régen fillérekért osztogatták a Különös kérő című regényét a Tescoban, így gondoltam beruházok rá, s két legyet ütök egy csapásra. 1. Megismerkedem egy újabb íróval. 2. Jó lesz az egyik molyos kihíváshoz. Az eredmény: 1. Megismerkedtünk, de nem valószínű, hogy szoros barátságot kötünk. 2. Nem is egy, hanem két kihívásnál is közelebb kerülök az áhított plecsnihez.
Az eleje nagyon nehezen indult a számomra, vagy ötször megfordult a fejemben, hogy félbehagyom. De folytattam, s egy meglepő felfedezésre jutottam: Jobban tetszik a krimi szál a történetben, mint a romantikus! Most örültem csak igazán, hogy jelentkeztem Elhaym Olvassunk romantikus krimiket! kihívásására. Egyáltalán nem szoktam ugyanis krimiket olvasni, így ezt tényleg igazi, kíhívásnak tekintettem. Most már úgy érzem, nem is lesz olyan nehéz teljesítenem.
Bár tényleg tetszett a krimivonal, azért nem kell valami nagy durranásra gondolni, nem rágtam le mind a tíz körmöm, hogy "Úristen, ki lehet vajon a gyilkos?" Ennek egyszerű az oka. Már az elején ki lehet találni. Ettől függetlenül élveztem a gyilkossági ügy felderítésének minden lépését, különösen azokat a részeket, amikor nyom után kutatva betörtek valahová.
Főhőseink - a manapság kiadott könyvek főszereplőivel ellentétben - nem tökéletesek. Charlotte nem a legcsinosabb, leggyönyörűbb nő, már 25 éves, jogos örökségét eltékozolták, nem tartozik a legkapósabb hölgyek közé. Nem mintha annyira férjhez akarna menni. Baxter külsejét tekintve nem egy Bones (nagy vigyor és sóhaj), szemüveget visel, ódivatúan öltözködik. Visszahúzódó, magának való típus, aki kerüli az úri társaság eseményeit és inkább a laboratóriumában érzi jól magát az üvegcséi, műszerei között. Tökéletlensége üdítően hatott volna a sok überszexi félisten után, ha nincsenek idegesítő szokásai, pl. nem néz mindent tudós szemmel, nem tekint mindent kísérletnek. Szeretem az okos, intelligens pasikat, de ő nekem már túl "tudományos" volt. Nem beszélve arról, hogy mást se csinált csak folyamatosan azt bizonygatta, ő olyan jellegtelen, mint egy tál krumplipuding, közben állandóan a szemüvegét törölgette, s vagy 120-szor használta az 'Ördög és pokol' kifejezést!
Ami a legkevésbé tetszett az az, hogy sokszor oldalakon keresztül nem történik semmi. Több ilyen rész is van, de a kedvencem a következő:
Egy megüresedett titkári állás kapcsán találkoznak először. Az állásinterjú kb. így zajlik:
- Mr. St. Ives, Ön nem alkalmas a munkára.
- Miss Arkendale, én alkalmas vagyok rá.
- Nem, Ön nem alkalmas!
- De igen, alkalmas vagyok!
- De nem!
- De igen!
- De nem!
- De igen!
S ez megy kilenc oldalon át, mire végre elhangzik a kérdés, miért nem alkalmas a pasi az állásra! Na, itt akartam végleg feladni, de valami csoda folytán mégis folytattam az olvasást.
Összességében (annyira) nem bántam meg, hogy elolvastam, de egy ideig biztos nem veszek kézbe Quick könyvet. Valószínűleg nem a megfelelő kötetet választottam, legalábbis a molyos értékelések szerint vannak jobbak is. Majd valamikor a távoli jövőben adok neki még egy esélyt.
Ahogy én látom: 3 pont
Kapcsolódó molyos kihívások:
2 megjegyzés:
Hehe. Ezt még nem olvastam tőle, de tetszik, amit írtál, úgyhogy előrébb veszem. :)
Remélem azért nem bántad meg, hogy "hallgattál" rám! :)
Á, dehogy :) Biztos fogok még tőle olvasni, csak nem a közeljövőben.
Megjegyzés küldése