Andrea Cremer - A döntés
Nightshade 3.
ifjúsági, fantasy
Egmont-Hungary, Egmont Dark, 2012
Oldalak száma: 424
Eredeti ár: 3999 Ft
Fülszöveg: Calla mindig is szerette a harcot, de a végső küzdelemben nem csak a csatatéren kell helytállnia. Úgy dönt, hogy megmenti Rent, ám emiatt Shay féltékeny lesz. Callának gondoskodnia kell az öccséről, Anselről is, akit árulónak bélyegeznek. Bizonyítania kell, hogy méltó az alfa névre, és számtalan veszéllyel szembenéznie, hogy falkájával és a keresőkkel egyszer s mindenkorra megszabadítsák a világot a vigyázók mágiájától. Végül azt is el kell döntenie, mihez kezdjenek a háború után – feltéve, hogy túlélik.
A New York Times bestsellerlistás szerzője, Andrea Cremer regénye, a Nightshade-trilógia utolsó kötete az elsőtől az utolsó oldalig lebilincseli az olvasót, méltó befejezése a nagyszerű sorozatnak.
A New York Times bestsellerlistás szerzője, Andrea Cremer regénye, a Nightshade-trilógia utolsó kötete az elsőtől az utolsó oldalig lebilincseli az olvasót, méltó befejezése a nagyszerű sorozatnak.
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Miért? Miért? Miért???????
Miért kellett így befejezni ezt a könyvet, ezt a sorozatot?! Ezt nem hiszem el!!! Ez .. ez.. ez.. ez most komoly?! Teljesen kész vagyok. Hitetlenkedve ülök a bezárt könyvvel a kezemben, tanácstalanul. Örüljek? Nem, nem tudok, pedig kellene. Sírjak? Azt sem tudok, pedig legszívesebben azt tenném. Azt hiszem, még egy sorozat befejezésénél sem éreztem ilyet. Na de, hogy ne a végével kezdjem ...
Egyet kell értsek a fülszöveggel, miszerint "a Nightshade-trilógia utolsó kötete az elsőtől az utolsó oldalig lebilincseli az olvasót, méltó befejezése a nagyszerű sorozatnak." Ez így van.
Az első két kötettel ellentétben itt az eleje nem lapos, nem unatkoztam, hiszen végig pörögnek az események. Izgalmakban nincs hiány, annak ellenére, hogy valamilyen szinten kiszámítható, hogyan alakulnak a dolgok. Teljesen beszippantott a történet, csak vonakodva, muszájságból tettem le, és minden szabad percben újra elővettem.
Calla soha nem lesz a kedvencem, annyira más típus, más gondolkodásmódú, mint én. De azért így a végére, valamennyire sikerült megértenem őt, és elfogadnom olyannak, amilyen. Sőt, voltak olyan helyzetek, amikor felnéztem rá, hiszen elvégre ő még egy nagyon fiatal, 18 éves lány, akinek annyi mindenen kellett keresztül mennie, hogy csoda, hogy nem roppant össze a fájdalom és a teher súlya alatt. Amikor szükség volt rá, akkor minden erejét összeszedte és tette azt, amit tennie kellett.
Ren végre többet szerepel, és az, amit az első rész után is gondoltam róla, hogy egy rendes, mélyérzésű srác, aki tiszta szívéből szereti az ő alfáját, be is igazolódott. A korábbi rövidke jelenetei is elegendőek voltak, ahhoz, hogy kedveljem és ebben a részben ez csak erősödött. Tetszett a kedvessége, gyengédsége, a féltő gondoskodása, ami már nemcsak Calla, hanem a testvére felé is irányult. Tetszett, ahogy a harcok során kézbe vette az irányítást, határozottan és magabiztosan. Amikor Calla elcsábult, én is vele csábultam és egy kicsit én is összezavarodtam.
De bizonytalanságom mindig csak egy pillanatig tartott, mert igazából számomra egyértelmű volt, kit szeretnék Calla mellett látni a könyv legvégén, és az Shay. Eddig is nagyon szerettem az ő karakterét, de most még jobban. Az előző részben gyerekes és önző viselkedésével megismertük a rossz oldalát is, most viszont tetteiben és gondolataiban is felelősségteljes felnőttként láthatjuk. Szerettem, ahogy szereti Callát, hogy tudja, hogyan viselkedjen vele, hogy ha kell, harcol érte, de ha kell, akkor képes elengedni a lányt, hogy az szabadon dönthessen.
A regény számtalan csata, összecsapás láncolata és én lélegzetvisszafojtva olvastam mi fog történni, mi lesz vajon a szereplőkkel. Tudtam, éreztem, hogy lesz olyan, aki elesik a háborúban és csak reméltem, hogy nem kedvenceim egyike lesz az. Abban biztos voltam, hogy Calla és a fiúk túlélik a harcokat, így értük nem aggódtam. Viszont nagyon megkedveltem a két keresőt, Connort és Ethant (különösen Ethant) és mivel a két farkast, Nevet és Masont is szerettem (és lényegében a többi keresőt és őrzőt is), így volt kikért izgulni. Amikor pedig bekövetkezett amitől tartottam, órákig nem tértem magamhoz. Miért? Ez most mire volt jó?! Lehet, hogy ez mindent megváltoztat? Esküszöm sokként hatott rám és csak akkor tudtam túltenni magam rajta, amikor folytattam az olvasást. Még javában folyt a harc, a neheze még hátra volt, még volt kikért aggódnom. És amikor azt hittem minden oké, jött a következő sokk! Erre a végkifejletre aztán soha, de soha nem gondoltam volna! Úgy ért, mint egy váratlan és fájdalmas kupán vágás. És nem, nem tetszik, egyáltalán nem!!!!!! Ugyanakkor mégis, mert végre nem egy sablonos, átlagos befejezés! Az utolsó részeket már többször is újra elolvastam, és minden egyes újraolvasásnál egyre jobban összeszorul a szívem.
Két dolog volt ami eléggé bosszantott olvasás közben. Az egyik a rengeteg hiba, ugyanis tele van betűelírásokkal. Egy eredeti áron 4000 Ft-os könyvtől elvárnám, hogy ilyen bakik ilyen nagy mértékben ne legyenek benne. A másik pedig a fiú-férfi szavak használata. Különösen a keresők, Ethan és Connor esetében volt, hogy egyszer fiúként, utána meg férfiként említették őket. Megértem, hogy mivel olyan 20-22 évesek, így mindkét jelző illik rájuk, de ez így engem nagyon idegesített.
Mindhárom rész borítója nagyon tetszik. Különösen az, hogy az első és a harmadik nagyon hasonló, de mégis más. Kicsit olyan, mintha egymás tükörképei lennének.
Összességében ez a rész lett a trilógia legjobb része. Csak sajnálni tudom, hogy nem tudok öt csillagnál többet adni rá. Biztos, hogy valamikor újra fogom olvasni az egész sorozatot, mert szerettem, hogy a kiszámíthatósága ellenére is meg tudott lepni, hogy megannyi érzelmet és reakciót váltott ki belőlem. Az ilyen könyvek miatt szeretek én olvasni.
A Nightshade-sorozat az első, kifejezetten farkasos sorozatom és abszolút kedvenc lett. Tudnátok valami hasonló jót ajánlani?
Ahogy én látom: 5 pont + kedvenc!
És csak úgy pici betűkkel megjegyzem, hogy az utolsó fejezetben esett le, hogy miért hívták a keresőket keresőknek :DD
Calla soha nem lesz a kedvencem, annyira más típus, más gondolkodásmódú, mint én. De azért így a végére, valamennyire sikerült megértenem őt, és elfogadnom olyannak, amilyen. Sőt, voltak olyan helyzetek, amikor felnéztem rá, hiszen elvégre ő még egy nagyon fiatal, 18 éves lány, akinek annyi mindenen kellett keresztül mennie, hogy csoda, hogy nem roppant össze a fájdalom és a teher súlya alatt. Amikor szükség volt rá, akkor minden erejét összeszedte és tette azt, amit tennie kellett.
Ren végre többet szerepel, és az, amit az első rész után is gondoltam róla, hogy egy rendes, mélyérzésű srác, aki tiszta szívéből szereti az ő alfáját, be is igazolódott. A korábbi rövidke jelenetei is elegendőek voltak, ahhoz, hogy kedveljem és ebben a részben ez csak erősödött. Tetszett a kedvessége, gyengédsége, a féltő gondoskodása, ami már nemcsak Calla, hanem a testvére felé is irányult. Tetszett, ahogy a harcok során kézbe vette az irányítást, határozottan és magabiztosan. Amikor Calla elcsábult, én is vele csábultam és egy kicsit én is összezavarodtam.
De bizonytalanságom mindig csak egy pillanatig tartott, mert igazából számomra egyértelmű volt, kit szeretnék Calla mellett látni a könyv legvégén, és az Shay. Eddig is nagyon szerettem az ő karakterét, de most még jobban. Az előző részben gyerekes és önző viselkedésével megismertük a rossz oldalát is, most viszont tetteiben és gondolataiban is felelősségteljes felnőttként láthatjuk. Szerettem, ahogy szereti Callát, hogy tudja, hogyan viselkedjen vele, hogy ha kell, harcol érte, de ha kell, akkor képes elengedni a lányt, hogy az szabadon dönthessen.
A regény számtalan csata, összecsapás láncolata és én lélegzetvisszafojtva olvastam mi fog történni, mi lesz vajon a szereplőkkel. Tudtam, éreztem, hogy lesz olyan, aki elesik a háborúban és csak reméltem, hogy nem kedvenceim egyike lesz az. Abban biztos voltam, hogy Calla és a fiúk túlélik a harcokat, így értük nem aggódtam. Viszont nagyon megkedveltem a két keresőt, Connort és Ethant (különösen Ethant) és mivel a két farkast, Nevet és Masont is szerettem (és lényegében a többi keresőt és őrzőt is), így volt kikért izgulni. Amikor pedig bekövetkezett amitől tartottam, órákig nem tértem magamhoz. Miért? Ez most mire volt jó?! Lehet, hogy ez mindent megváltoztat? Esküszöm sokként hatott rám és csak akkor tudtam túltenni magam rajta, amikor folytattam az olvasást. Még javában folyt a harc, a neheze még hátra volt, még volt kikért aggódnom. És amikor azt hittem minden oké, jött a következő sokk! Erre a végkifejletre aztán soha, de soha nem gondoltam volna! Úgy ért, mint egy váratlan és fájdalmas kupán vágás. És nem, nem tetszik, egyáltalán nem!!!!!! Ugyanakkor mégis, mert végre nem egy sablonos, átlagos befejezés! Az utolsó részeket már többször is újra elolvastam, és minden egyes újraolvasásnál egyre jobban összeszorul a szívem.
Két dolog volt ami eléggé bosszantott olvasás közben. Az egyik a rengeteg hiba, ugyanis tele van betűelírásokkal. Egy eredeti áron 4000 Ft-os könyvtől elvárnám, hogy ilyen bakik ilyen nagy mértékben ne legyenek benne. A másik pedig a fiú-férfi szavak használata. Különösen a keresők, Ethan és Connor esetében volt, hogy egyszer fiúként, utána meg férfiként említették őket. Megértem, hogy mivel olyan 20-22 évesek, így mindkét jelző illik rájuk, de ez így engem nagyon idegesített.
 |
| Szlovák borító |
Összességében ez a rész lett a trilógia legjobb része. Csak sajnálni tudom, hogy nem tudok öt csillagnál többet adni rá. Biztos, hogy valamikor újra fogom olvasni az egész sorozatot, mert szerettem, hogy a kiszámíthatósága ellenére is meg tudott lepni, hogy megannyi érzelmet és reakciót váltott ki belőlem. Az ilyen könyvek miatt szeretek én olvasni.
A Nightshade-sorozat az első, kifejezetten farkasos sorozatom és abszolút kedvenc lett. Tudnátok valami hasonló jót ajánlani?
Ahogy én látom: 5 pont + kedvenc!
És csak úgy pici betűkkel megjegyzem, hogy az utolsó fejezetben esett le, hogy miért hívták a keresőket keresőknek :DD
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése