A.O.Esther - Hívogat a fény
Összetört glóriák 2.
romantikus fantasy
Decens Magazin Média, 2013
Oldalak száma: 464
Eredeti ár: 3990 Ft
Fülszöveg: Noha Sophiel teljesítette első küldetését, az Égiek újabb feladattal bízzák meg: fel kell kutatnia a Mindenség Térképét, mielőtt avatatlan kezekbe kerülne. A háromdimenziós térkép a titkos átjárókat rejti, amelyek összekötik a Földet a Mennyországgal és a Pokollal. A Sors azonban újra közbeszól és Sophiel angyal létére megbetegszik: teste lassan, de megállíthatatlanul fénnyé kezd válni, és a lány megkezdi a versenyfutást az idővel.
A Föld előtt nem titok többé, hogy ki szabadította ki az Elveszett lelkeket, így hamarosan a Sötét Angyalok is megtudják, ki volt az áruló, aki szabadon engedte a Bardo várában raboskodó angyalokat.
A vezérek Elijah vezetésével hajtóvadászatot indítanak Sophiel ellen, akinek újra menekülnie kell, miközben egy szerencsétlen helyzet folytán megbetegszik: fizikai teste egyre gyengülni kezd, s a szentekhez hasonlóan lassanként fénnyé válik, s hacsak nem sikerül nagyon gyorsan valamilyen gyógyírt találni nem evilági bajára, a Fény hazahívja…
A Föld előtt nem titok többé, hogy ki szabadította ki az Elveszett lelkeket, így hamarosan a Sötét Angyalok is megtudják, ki volt az áruló, aki szabadon engedte a Bardo várában raboskodó angyalokat.
A vezérek Elijah vezetésével hajtóvadászatot indítanak Sophiel ellen, akinek újra menekülnie kell, miközben egy szerencsétlen helyzet folytán megbetegszik: fizikai teste egyre gyengülni kezd, s a szentekhez hasonlóan lassanként fénnyé válik, s hacsak nem sikerül nagyon gyorsan valamilyen gyógyírt találni nem evilági bajára, a Fény hazahívja…
Teljesen véletlenül, a neten találtam rá az Összetört glóriák sorozatra. Az első rész borítója és fülszövege egyből levett a lábamról, ezért is ajánlottam a figyelmetekbe. Aztán voltam olyan szerencsés, hogy az írónő meglepett egy ajándékpéldánnyal és kiderült, a szép külső egy igazán jó kis történetetet takar.
Már az első rész után óriási rajongótábora lett a sorozatnak, s ez a második rész után csak erősödött. Nem meglepő, hogy vannak akikből, ettől teljesen más érzéseket váltott ki a regény, de ez nem baj, így van rendjén, hisz nem vagyunk egyformák. Van két ok, ami miatt viszont számomra különleges ez a sorozat. Az egyik a jellegzetes stílusa, amit vagy szeretünk vagy nagyon nem. Bevallom először nekem is furcsa volt, nem erre számítottam, mégis ez az, ami egyedivé teszi az Összetört glóriákat.
Ugyanis ekkora ellentéttel, ami a cselekmény és annak elmesélése között van, én még egy könyvben sem találkoztam. Mert itt tényleg mesélésről van szó, gyönyörű, részletes leírásokkal, finom és ízléses stílusban. Emiatt egy igazán fiatal korosztály (tizenegy-néhány éves) is nyugodtan kézbe vehetné. De. Ugyanakkor a tartalom ennek teljesen ellentmond. A Hívogat a fény a fekete borítója által ígért hangulatot egyértelműen hozza: van itt angyalokat is megtévesztő sötét mágia; előre kitervelt, hidegvérű gyilkosság; velejéig romlott, még gyermekeket sem kímélő boszorkány; irtózatos máglyahalál. És, hogy ne csak szörnyűségeket említsek: szerelem, vágy és szenvedély. S mindez az inkább felnőtteknek szóló tartalom egy olyan meseszerű köntösben, ami bizony összezavarhatja az ember fejét. Milyen korosztálynak is szól ez a történet? A válaszra a 2. rész után sem jöttem rá, de már nem is foglalkoztat a kérdés. Hogy nekem szól-e? Igen! És a mesélős stílus ellenére én teljesen átéltem, átéreztem minden szavát és mondatát.
A másik ok pedig, ami miatt szeretem olvasni, az az, ahogy a hit átszövi az egész könyvet. Jártam hittanra, első áldozó voltam, bérmálkoztam is, templomba is szoktam járni, mégsem mondanám, hogy hívő lennék, hisz sok mindennel nem értek egyet. Épp ezért tetszik, hogy a vallás folyamatosan jelen van, mert mégiscsak angyalokról szól a történet, ugyanakkor nem túlzó jelleggel, nem beleerőltetve vagy épp térítő szándékkal.
Tetszett, hogy több szálon fut a történet. Míg az előző részben szinte csak Sophiel volt a "mesélő", ebben a kötetben többször is váltogatják egymást a nézőpontok. A regény első felével kicsit lassan haladtam, pedig nagyon erős a kezdés. A máglyán való megégetéstől totál kikészültem, ugyanis ez a legnagyobb félelmem, rettegek a tűzhaláltól. Sokáig a hatása alatt voltam.
Jobban megismerjük Sahranfert, a múltját, a gyerekkorát, hogy mi változtatta ilyenné. Bizony voltak olyan részek, amikor már-már sajnáltam őt. Aztán mindig csinált valamit, amiért újra megutáltam.
Az új gonosz, Diril megjelenése nagyon jót tett a történetnek. Érdekesebb karakternek találom, és sokkal veszélyesebbnek, mint az öccsét. Valami miatt szeretném, ha nem lenne a szíve legmélyéig gonosz. Biztos csak én vagyok ennyire álmodozó típus, de örülnék, hogyha megtudna változni. Bár erre nem sok esélyt látok. Minimum egy csoda kellene hozzá. Vagy az igaz szerelem? :D
A romantikus szál tovább bonyolódik, hisz kialakul egy szerelmi háromszög, ami nekem nagyon is tetszik. Tetszik, mert a két angyal - Elijah és Gabriel - a szerelem két különböző "fajtáját" képviseli.
Elijah maga a tűz, az első pillantásra fellobbanó szerelem, a mindent felkorbácsoló szenvedély megtestesítője. Szerintem nincs olyan, aki ne szeretné ezt az érzést átélni egyszer az életében. Még akkor sem, ha számtalan jel figyelmeztet, hogy a fájdalom elkerülhetetlen.
Ugyanakkor ott van Gabriel, a szunnyadó parázs, a lángok nélküli izzás, amely hívogató melegével ugyanúgy megéget. A megértő barát, akinek az érzései fokozatosan erősebbek és mélyebbek lesznek, aki lassan szerelmes lesz. Te voltál már úgy, hogy észre sem vetted és beleszerettél egy barátodba? Soha nem fogod elfelejteni.
Az első rész után nem hittem volna, hogy Elijahnak bárki vetélytársa lehet, de Gabriel méltó ellenfél. Bár nem hiszem, hogy Sophiel a végén őt választaná, az biztos, én nehezen tudnék dönteni.
Sophieltől most már többet vártam volna. Lehetne egy kicsit keményebb, nem ennyire naív és hiszékeny, hiszen már elég régóta az emberek világában él. Amikor Diril Gabriellel kapcsolatban is eljátssza ugyanazt a trükköt, mint korábban Elijahval, és Sophielnek még akkor sem esik le a tantusz, sőt még haragszik is az arkangyalra, na akkor legszívesebben jól megráztam volna.
Még valakit szeretnék kiemelni, és ő Uriel. Annak ellenére, hogy nem túl sokat szerepel, mégis nagyon megkedveltem. Van benne valami, ami megfogott.
Összességében a Hívogat a fény hozta azt a színvonalat, mint az első rész. Fordulatos, izgalmas történet nagyon szerethető vagy épp nagyon utálható szereplőkkel.
Ahogy én látom: 4,5 pont
Már az első rész után óriási rajongótábora lett a sorozatnak, s ez a második rész után csak erősödött. Nem meglepő, hogy vannak akikből, ettől teljesen más érzéseket váltott ki a regény, de ez nem baj, így van rendjén, hisz nem vagyunk egyformák. Van két ok, ami miatt viszont számomra különleges ez a sorozat. Az egyik a jellegzetes stílusa, amit vagy szeretünk vagy nagyon nem. Bevallom először nekem is furcsa volt, nem erre számítottam, mégis ez az, ami egyedivé teszi az Összetört glóriákat.
Ugyanis ekkora ellentéttel, ami a cselekmény és annak elmesélése között van, én még egy könyvben sem találkoztam. Mert itt tényleg mesélésről van szó, gyönyörű, részletes leírásokkal, finom és ízléses stílusban. Emiatt egy igazán fiatal korosztály (tizenegy-néhány éves) is nyugodtan kézbe vehetné. De. Ugyanakkor a tartalom ennek teljesen ellentmond. A Hívogat a fény a fekete borítója által ígért hangulatot egyértelműen hozza: van itt angyalokat is megtévesztő sötét mágia; előre kitervelt, hidegvérű gyilkosság; velejéig romlott, még gyermekeket sem kímélő boszorkány; irtózatos máglyahalál. És, hogy ne csak szörnyűségeket említsek: szerelem, vágy és szenvedély. S mindez az inkább felnőtteknek szóló tartalom egy olyan meseszerű köntösben, ami bizony összezavarhatja az ember fejét. Milyen korosztálynak is szól ez a történet? A válaszra a 2. rész után sem jöttem rá, de már nem is foglalkoztat a kérdés. Hogy nekem szól-e? Igen! És a mesélős stílus ellenére én teljesen átéltem, átéreztem minden szavát és mondatát.
A másik ok pedig, ami miatt szeretem olvasni, az az, ahogy a hit átszövi az egész könyvet. Jártam hittanra, első áldozó voltam, bérmálkoztam is, templomba is szoktam járni, mégsem mondanám, hogy hívő lennék, hisz sok mindennel nem értek egyet. Épp ezért tetszik, hogy a vallás folyamatosan jelen van, mert mégiscsak angyalokról szól a történet, ugyanakkor nem túlzó jelleggel, nem beleerőltetve vagy épp térítő szándékkal.
Tetszett, hogy több szálon fut a történet. Míg az előző részben szinte csak Sophiel volt a "mesélő", ebben a kötetben többször is váltogatják egymást a nézőpontok. A regény első felével kicsit lassan haladtam, pedig nagyon erős a kezdés. A máglyán való megégetéstől totál kikészültem, ugyanis ez a legnagyobb félelmem, rettegek a tűzhaláltól. Sokáig a hatása alatt voltam.
Jobban megismerjük Sahranfert, a múltját, a gyerekkorát, hogy mi változtatta ilyenné. Bizony voltak olyan részek, amikor már-már sajnáltam őt. Aztán mindig csinált valamit, amiért újra megutáltam.
Az új gonosz, Diril megjelenése nagyon jót tett a történetnek. Érdekesebb karakternek találom, és sokkal veszélyesebbnek, mint az öccsét. Valami miatt szeretném, ha nem lenne a szíve legmélyéig gonosz. Biztos csak én vagyok ennyire álmodozó típus, de örülnék, hogyha megtudna változni. Bár erre nem sok esélyt látok. Minimum egy csoda kellene hozzá. Vagy az igaz szerelem? :D
A romantikus szál tovább bonyolódik, hisz kialakul egy szerelmi háromszög, ami nekem nagyon is tetszik. Tetszik, mert a két angyal - Elijah és Gabriel - a szerelem két különböző "fajtáját" képviseli.
Elijah maga a tűz, az első pillantásra fellobbanó szerelem, a mindent felkorbácsoló szenvedély megtestesítője. Szerintem nincs olyan, aki ne szeretné ezt az érzést átélni egyszer az életében. Még akkor sem, ha számtalan jel figyelmeztet, hogy a fájdalom elkerülhetetlen.
Ugyanakkor ott van Gabriel, a szunnyadó parázs, a lángok nélküli izzás, amely hívogató melegével ugyanúgy megéget. A megértő barát, akinek az érzései fokozatosan erősebbek és mélyebbek lesznek, aki lassan szerelmes lesz. Te voltál már úgy, hogy észre sem vetted és beleszerettél egy barátodba? Soha nem fogod elfelejteni.
Az első rész után nem hittem volna, hogy Elijahnak bárki vetélytársa lehet, de Gabriel méltó ellenfél. Bár nem hiszem, hogy Sophiel a végén őt választaná, az biztos, én nehezen tudnék dönteni.
Sophieltől most már többet vártam volna. Lehetne egy kicsit keményebb, nem ennyire naív és hiszékeny, hiszen már elég régóta az emberek világában él. Amikor Diril Gabriellel kapcsolatban is eljátssza ugyanazt a trükköt, mint korábban Elijahval, és Sophielnek még akkor sem esik le a tantusz, sőt még haragszik is az arkangyalra, na akkor legszívesebben jól megráztam volna.
Még valakit szeretnék kiemelni, és ő Uriel. Annak ellenére, hogy nem túl sokat szerepel, mégis nagyon megkedveltem. Van benne valami, ami megfogott.
Összességében a Hívogat a fény hozta azt a színvonalat, mint az első rész. Fordulatos, izgalmas történet nagyon szerethető vagy épp nagyon utálható szereplőkkel.
Ahogy én látom: 4,5 pont
A könyvet hálásan köszönöm az írónőnek és a kiadónak!
2 megjegyzés:
Szia Gica!
Nem a cikkedhez tartozik, de megkaptad tőlem a legjobb blog díját, a Liebster Blog Award-ot.
Mint minden ez sincs "ingyen" tenni kell érte pár dolgot.
Bővebb infó: http://kedvenceim77.blogspot.hu/2013/07/liebster-blog-award.html
Szia!
Nagyon köszönöm! Igazán jólesik, hogy megkaptam :) És természetesen válaszolni is fogok a kérdéseidre.
Megjegyzés küldése