Rachel Vincent - Lélektolvajok
Sikoltók 1.
ifjúsági, urban fantasy
Jaffa Kiadó, 2012
Oldalak száma: 300
Eredeti ár: 2940 Ft
Fülszöveg: Kaylee Cavanaugh majdnem olyan, mint a többi lány a gimiben...Majdnem. Tanul, dolgozik, bulizni jár legjobb barátnőjével, Emmával - és árgus szemekkel figyeli, épp kivel jár az iskola legjobb pasija, Nash Hudson!
Sikoltók 1.
ifjúsági, urban fantasy
Jaffa Kiadó, 2012
Oldalak száma: 300
Eredeti ár: 2940 Ft
Fülszöveg: Kaylee Cavanaugh majdnem olyan, mint a többi lány a gimiben...Majdnem. Tanul, dolgozik, bulizni jár legjobb barátnőjével, Emmával - és árgus szemekkel figyeli, épp kivel jár az iskola legjobb pasija, Nash Hudson!
Kaylee azonban egy ideje a legváratlanabb pillanatokban velőtrázó sikításban tör ki, látszólag ok nélkül. Különös viselkedése családját és saját magát is kétségbeejti, s amikor egy este Kaylee sikolyát követően egy fiatal lány holtan esik össze, majd nap mint nap újabb áldozatok követik őt, Kaylee-t nyomasztani kezdi a kérdés: vajon mi köze lehet neki mindehhez?
Kaylee persze szívesebben foglalkozna Nash Hudsonnal. De nem könnyű egy olyan sráccal randizni, aki láthatóan sokkal többet tud Kaylee-t hatalmába kerítő sötét erőkről és a benne szunnyadó emberfeletti képességekről, mint ő maga...
,,Minden egyes lélegzetvételem gyorsabb volt az előzőnél, és sikoly növekedett mélyen a mellkasomban. Összeszorítottam a számat, hogy elfojtsam, fájdalmasan csikorgatva a fogaimat. (...) A poharam kicsúszott a kezemből, és összetört a földön. A vörös hajú lány felsikkantott és hátraugrott, amikor a jéghideg kóla lefröcskölte őt, engem, Nasht és a férfit a tőlem balra lévő széken. De én alig vettem észre a jeges folyadékot és az engem bámulókat. Én csak a lányt láttam, és a sötét, áttetsző árnyékot, amely magába ölelte..."
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Na, még egy sorozat, aminek várhatom a folytatását!
Igazából ezt a könyvet el sem akartam olvasni. Az írónő másik sorozatát sem olvastam, a vérmacskák teljesen hidegen hagynak.Lehet, hogy rosszul teszem?! Ennek pedig a borítója engem kifejezetten taszított. Azok a nagy, sikolyt formáló vérvörös ajkak, azokkal a fogakkal brrr...... Bár ezzel szerintem teljesen egyedül vagyok, mert úgy vettem észre, mindenki más szerint nagyon jó. Hát abban egyet kell értenem, hogy figyelemfelkeltő, az biztos.
Aztán úgy gondoltam, mégiscsak teszek egy próbát, mert a fülszövege nagyon is tetszett.
És nem bántam meg! Sőt!
Két nap alatt elolvastam, hajtott előre a kíváncsiság. Megfogott a hangulata, a stílusa, az újdonság varázsával hatott rám.
Először is leszögezném, nem értem miért az Alkonyat-rajongók figyelmébe ajánlják a könyvet. Nem sok köze van a kettőnek egymáshoz, sokkal inkább a Supernatural egyes jelenetei ugrottak be az olvasása közben. Persze nem akarom ahhoz hasonlítani, mert teljesen más a kettő! Csak engem inkább emlékeztetett egy-egy részlet az Odaátra, mint a Twilightra.
A történetet maga a főszereplő, Kaylee szemszögéből ismerhetjük meg, és elég rövid - mindössze négy nap - eseményeit öleli fel.
Kaylee a mai tini lányok mindennapjait éli, azzal a különbséggel, hogy időnként "pánikrohamai" vannak. Ilyenkor sikoly égeti a torkát és érzi, valaki hamarosan meg fog halni.
Hosszú idő után újra rátör egy ilyen roham, ráadásul épp akkor, amikor álmai pasija végre felfigyel rá. Biztos benne, hogy a fiú ezek után szóba sem fog vele állni, ám legnagyobb megdöbbenésére Nash nem rohan el fejvesztve, s nemcsak megnyugtatja, hanem őszinte érdeklődéssel fordul felé. De nincs ideje ezen - sokat - rágódni, mert egyre több rejtélyes haláleset történik a környezetében, s Kaylee egyre több kérdéssel és titokkal találja szembe magát.
Kb. a könyv első harmadáig azt gondoltam, én már kinőttem az ilyen regényekből, hisz érezhető volt: nem az én korosztályomnak íródott, az ifjúság a célközönsége. Bár az első 100 oldal még nem kötött le annyira, mégsem mondanám unalmasnak vagy vontatottnak. Viszont ahogy egyre több kérdésre kaptuk meg a választ, az én kíváncsíságom, érdeklődésem is egyre nőtt. A vége pedig még számomra is tartogatott, nem is egy meglepetést.
Különösen tetszett, hogy egy teljesen új témával rukkolt elő az írónő - legalábbis én még nem olvastam hasonlót. Amint kiderült, mi is a valódi oka Kaylee rohamainak, egyre csak olvastam és olvastam, mert mindent tudni akartam: a bean sidhe-kről, a világukról, a képességeikről, Kaylee családjáról, Nash szerepéről stb.
Az egyszerűségével Kaylee már az elején megszeretette magát velem, a reakciói érhetőek, hihetőek. Kivéve, amikor megtudja magáról az igazságot, azt túl gyorsan elfogadta - szerintem. Már ebben a részben körvonalazódik egy szerelmi háromszög, ami várhatóan a későbbi részekben fog elmélyülni és több bonyodalmat okozni. Nash egy édes fiú, bár van valami fura, rossz érzésem vele kapcsolatban. Remélem csak képzelődöm. Todról még nem igazán tudom, mit gondoljak, de biztos, hogy fog még meglepetéseket okozni.
Egy meglehetősen jóra sikeredett sorozatindító kötet, bár kisebb változatatásokkal akár folytatás nélkül is megállhatná a helyét. Ám Amerikában már a 6. részét is kiadták a sorozatnak, így igencsak kíváncsi vagyok, mi mindent tud/tudott kihozni belőle az írónő. Az biztos, hogy rengeteg lehetőség van benne.
Ja, amúgy minél többször veszem kézbe, annál jobban tetszik a borító! Azokkal a fogakkal még most sem vagyok kibékülve (kiráz tőle a hideg), de a sejtelmes füstös-ködös alap, illetve a dombornyomott piros-bordó betűk - különösen a cím betűtípusa - nagyon tetszik. És a gerince is szép, kifejezetten jól mutat a könyvespolcomon. Ha az amerikaival összehasonlítom, egyértelműen ez a jobb.
Ahogy én látom: 4,5 pont
Igazából ezt a könyvet el sem akartam olvasni. Az írónő másik sorozatát sem olvastam, a vérmacskák teljesen hidegen hagynak.
Aztán úgy gondoltam, mégiscsak teszek egy próbát, mert a fülszövege nagyon is tetszett.
És nem bántam meg! Sőt!
Két nap alatt elolvastam, hajtott előre a kíváncsiság. Megfogott a hangulata, a stílusa, az újdonság varázsával hatott rám.
Először is leszögezném, nem értem miért az Alkonyat-rajongók figyelmébe ajánlják a könyvet. Nem sok köze van a kettőnek egymáshoz, sokkal inkább a Supernatural egyes jelenetei ugrottak be az olvasása közben. Persze nem akarom ahhoz hasonlítani, mert teljesen más a kettő! Csak engem inkább emlékeztetett egy-egy részlet az Odaátra, mint a Twilightra.
Kaylee a mai tini lányok mindennapjait éli, azzal a különbséggel, hogy időnként "pánikrohamai" vannak. Ilyenkor sikoly égeti a torkát és érzi, valaki hamarosan meg fog halni.
Hosszú idő után újra rátör egy ilyen roham, ráadásul épp akkor, amikor álmai pasija végre felfigyel rá. Biztos benne, hogy a fiú ezek után szóba sem fog vele állni, ám legnagyobb megdöbbenésére Nash nem rohan el fejvesztve, s nemcsak megnyugtatja, hanem őszinte érdeklődéssel fordul felé. De nincs ideje ezen - sokat - rágódni, mert egyre több rejtélyes haláleset történik a környezetében, s Kaylee egyre több kérdéssel és titokkal találja szembe magát.
Kb. a könyv első harmadáig azt gondoltam, én már kinőttem az ilyen regényekből, hisz érezhető volt: nem az én korosztályomnak íródott, az ifjúság a célközönsége. Bár az első 100 oldal még nem kötött le annyira, mégsem mondanám unalmasnak vagy vontatottnak. Viszont ahogy egyre több kérdésre kaptuk meg a választ, az én kíváncsíságom, érdeklődésem is egyre nőtt. A vége pedig még számomra is tartogatott, nem is egy meglepetést.
Különösen tetszett, hogy egy teljesen új témával rukkolt elő az írónő - legalábbis én még nem olvastam hasonlót. Amint kiderült, mi is a valódi oka Kaylee rohamainak, egyre csak olvastam és olvastam, mert mindent tudni akartam: a bean sidhe-kről, a világukról, a képességeikről, Kaylee családjáról, Nash szerepéről stb.
Az egyszerűségével Kaylee már az elején megszeretette magát velem, a reakciói érhetőek, hihetőek. Kivéve, amikor megtudja magáról az igazságot, azt túl gyorsan elfogadta - szerintem. Már ebben a részben körvonalazódik egy szerelmi háromszög, ami várhatóan a későbbi részekben fog elmélyülni és több bonyodalmat okozni. Nash egy édes fiú, bár van valami fura, rossz érzésem vele kapcsolatban. R
Egy meglehetősen jóra sikeredett sorozatindító kötet, bár kisebb változatatásokkal akár folytatás nélkül is megállhatná a helyét. Ám Amerikában már a 6. részét is kiadták a sorozatnak, így igencsak kíváncsi vagyok, mi mindent tud/tudott kihozni belőle az írónő. Az biztos, hogy rengeteg lehetőség van benne.
Ja, amúgy minél többször veszem kézbe, annál jobban tetszik a borító! Azokkal a fogakkal még most sem vagyok kibékülve (kiráz tőle a hideg), de a sejtelmes füstös-ködös alap, illetve a dombornyomott piros-bordó betűk - különösen a cím betűtípusa - nagyon tetszik. És a gerince is szép, kifejezetten jól mutat a könyvespolcomon. Ha az amerikaival összehasonlítom, egyértelműen ez a jobb.
Ahogy én látom: 4,5 pont
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése