Cassandra Clare - Az angyal
Pokoli szerkezetek 1.
ifjúsági, urban fantasy, steampunk
Könyvmolyképző, 2012
Oldalak száma: 468
Eredeti ár: 2999 Ft/ 3999 Ft
Fülszöveg: A mágia veszélyes, de a szerelem még veszélyesebb .
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray Viktória királynő uralkodása idején megérkezik Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Ahogy egyre mélyebben merül a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: A végére egész jó lett.
Pokoli szerkezetek 1.
ifjúsági, urban fantasy, steampunk
Könyvmolyképző, 2012
Oldalak száma: 468
Eredeti ár: 2999 Ft/ 3999 Ft
Fülszöveg: A mágia veszélyes, de a szerelem még veszélyesebb .
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray Viktória királynő uralkodása idején megérkezik Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Ahogy egyre mélyebben merül a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: A végére egész jó lett.
Imádom az írónő A Végzet Ereklyéi sorozatát, így teljesen természetes volt, hogy ezt is olvasni fogom. De nem csak emiatt vártam a megjelenését. Mivel a Pokoli szerkezetek trilógia a VE-nek az előtörténete, ezért ez volt az első könyvem, melyben egy már ismert történet előzményéről olvashattam. Kíváncsi voltam, mennyiben lesz más, lesz-e olyan izgalmas. Ráadásul egy másik korszakba invitál minket Clare, hiszen ennek a sorozatnak a cselekménye a XIX. század végére tehető. Ez két okból is felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik: nagy kedvenceim a régi időkben játszódó történetek. A másik: ezekben a könyvekben (legalábbis amiket én olvastam és ahogy emlékszem) mindig felnőttek voltak a főszereplők, s nem 16-17 éves fiatalok.
 |
| Blackfriars híd és a Szent Pál-katedrális |
A fülszöveg alapján két téves következtetést is hoztam.
Azt hittem, maga az alaptörténet ugyanaz lesz, mint a VE esetében: Tessa olyan, mint Clary; hasonló módon fog megismerkedni az Árnyvilággal. Mondjuk ez nem a fülszöveg hibája, én képzeltem csak bele a szövegbe ezeket, pedig így utólag újra elolvasva nem volt rá okom.
Ami viszont elég csalóka a könyv hátulján lévő ismertetőben, az a szerelmi háromszög. Azt sugallja, hogy ezen van a hangsúly, pedig erről szó sincs. Sőt, szerintem még szerelmi háromszögről sem lehet igazán beszélni, mert Tessát csak az egyik fiú varázsolta el.
Az elején elég nehezen vonatkoztattam el Clare másik sorozatától, önkéntelenül is összehasonlítgattam a szereplőket. Ez nem hiszem, hogy jót tett ennek a könyvnek a megítélésében. Azért egy idő után sikerült ezen túljutnom, ennek ellenére sem érzem azt, hogy túl maradandó nyomot hagytak volna bennem a londoni nephilimek.
Félreértés ne essék, nem volt ez rossz és összességében tetszett a könyv. Csak vártam, hogy beszippantson, magával ragadjon, de ez sajnos nem történt meg. Körülbelül az utolsó 100 oldal volt, ami igazán lekötött, akkor már gyorsabban fogytak a sorok és oldalak.
A történet az 1870-es évek végén kezdődik, s az eseményeket főként Tessa által élhetjük át. Emellett nagyrészt az ő szemén át láthatjuk az akkori Londont, rajta keresztül ismerhetjük meg annak az időnek a viselkedési formáit, vagy éppen öltözködési szokásait. Kifejezetten tetszett a magázódás, ami egyedi hangulatot kölcsönzött a párbeszédeknek.
Tessa egy igencsak kedvelhető személyiség, szimpatikus főszereplő. Talpraesett, határozott lány, aki szeret olvasni és aki mindent megtesz a bátyjáért. Belecsöppen egy teljesen ismeretlen világba, ahol számtalan kihívással kell szembe néznie. Ez őt is bizonytalanná teszi, sokszor kétségek gyötrik, de próbálja tartani magát, legalábbis mások előtt. Bár néha nekem már túlzott volt ez a "soha nem sírom el magam" hozzáállás.
Izgalmas körülmények között találkozik az árnyvadász Will-lel, aki éjfekete hajával és égszínkék szemével már az első pillanatban elbűvöli. Velem ellentétben, ugyanis engem egyáltalán nem vett le a lábamról. Még a legelején szimpatikus volt, de elég hamar megváltozott róla a véleményem. Egy-két alkalomtól eltekintve, egyáltalán nem vicces, sőt inkább bántó és sértő. Tiszteletlen, nagyképű és arrogáns. Biztos, hogy van valamilyen sötét folt a múltjában, egy súlyos titok, ami miatt ilyen a viselkedése, s valójában egy kedves fiú. Viszont akit én a szívembe zártam, az nem más, mint a legjobb barátja, Jem. Természetes kedvesség árad belőle, szinte kézzel fogható békesség lengi körül. Ő sincs híján bátorságnak, ugyanakkor higgadt és megfontolt is egyben. Tetszett, hogy őszinte érdeklődéssel fordul az emberek felé. Egyet sajnálok: Clare egyes jelenetekben elbutította az ő karakterét. Volt, hogy olyan ostoba kérdést tett fel, amit egyáltalán nem vártam tőle, s már-már csalódást okozott.
Bár már most borítékolható, hogy Tessa melyik fiúval lesz együtt a 3. kötet végén, az mekkora lenne, ha mégsem így történne! Nekem tetszene!:)
A többi szereplő közül még Henryt említeném meg, aki jólelkű és figyelmes, de emellett sokszor idegesítő a tutyimutyiságával. Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg ennyire szerencsétlen, vagy csak tetteti. Gyerekkorom kedvenc filmsorozatának, a Váratlan utazásnak Jasper Dale-jére emlékeztetett. Hát, őt sem bírtam.
Ahogy én látom: 4 pont
Azt hittem, maga az alaptörténet ugyanaz lesz, mint a VE esetében: Tessa olyan, mint Clary; hasonló módon fog megismerkedni az Árnyvilággal. Mondjuk ez nem a fülszöveg hibája, én képzeltem csak bele a szövegbe ezeket, pedig így utólag újra elolvasva nem volt rá okom.
Ami viszont elég csalóka a könyv hátulján lévő ismertetőben, az a szerelmi háromszög. Azt sugallja, hogy ezen van a hangsúly, pedig erről szó sincs. Sőt, szerintem még szerelmi háromszögről sem lehet igazán beszélni, mert Tessát csak az egyik fiú varázsolta el.
Az elején elég nehezen vonatkoztattam el Clare másik sorozatától, önkéntelenül is összehasonlítgattam a szereplőket. Ez nem hiszem, hogy jót tett ennek a könyvnek a megítélésében. Azért egy idő után sikerült ezen túljutnom, ennek ellenére sem érzem azt, hogy túl maradandó nyomot hagytak volna bennem a londoni nephilimek.
Félreértés ne essék, nem volt ez rossz és összességében tetszett a könyv. Csak vártam, hogy beszippantson, magával ragadjon, de ez sajnos nem történt meg. Körülbelül az utolsó 100 oldal volt, ami igazán lekötött, akkor már gyorsabban fogytak a sorok és oldalak.
A történet az 1870-es évek végén kezdődik, s az eseményeket főként Tessa által élhetjük át. Emellett nagyrészt az ő szemén át láthatjuk az akkori Londont, rajta keresztül ismerhetjük meg annak az időnek a viselkedési formáit, vagy éppen öltözködési szokásait. Kifejezetten tetszett a magázódás, ami egyedi hangulatot kölcsönzött a párbeszédeknek.
Tessa egy igencsak kedvelhető személyiség, szimpatikus főszereplő. Talpraesett, határozott lány, aki szeret olvasni és aki mindent megtesz a bátyjáért. Belecsöppen egy teljesen ismeretlen világba, ahol számtalan kihívással kell szembe néznie. Ez őt is bizonytalanná teszi, sokszor kétségek gyötrik, de próbálja tartani magát, legalábbis mások előtt. Bár néha nekem már túlzott volt ez a "soha nem sírom el magam" hozzáállás.
Bár már most borítékolható, hogy Tessa melyik fiúval lesz együtt a 3. kötet végén, az mekkora lenne, ha mégsem így történne! Nekem tetszene!:)
A többi szereplő közül még Henryt említeném meg, aki jólelkű és figyelmes, de emellett sokszor idegesítő a tutyimutyiságával. Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg ennyire szerencsétlen, vagy csak tetteti. Gyerekkorom kedvenc filmsorozatának, a Váratlan utazásnak Jasper Dale-jére emlékeztetett. Hát, őt sem bírtam.
Ahogy én látom: 4 pont
Kapcsolódó molyos kihívások:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése