Fekete Tőr Testvériség 9.
paranormál-romantikus
Ulpius-Ház, 2011
Oldalak száma: 718
Eredeti ár: 4499 Ft
Fülszöveg: Payne, Vishous iker lánytestvére ugyanaz a sötét, elszánt egyéniség, mint a fivére. Mivel természetét tekintve harcos és nem illik rá a kiválasztott nők hagyományos szerepe, kívülálló, nem találja helyét a másik oldalon… ám női mivolta miatt a háborúban sincs számára feladat.
Amikor egy sérülést követően lebénul, egy emberi sebészt, dr. Manuel Manellót hívják segítségül, mert ő az egyetlen, aki meg tudja menteni az életét. A férfit hamarosan magával ragadja a lány titkos, veszélyes világa. Habár soha nem hitt a természetfeletti dolgokban – mint például a vámpírokban –, mégis azon kapja magát, hogy önként vállalja, hogy elcsábítsa az az erős nő, aki örökre megjelölte testét és lelkét.
Kapcsolatuk sokkal mélyebb puszta testi vonzódásnál. Azonban az emberek és a vámpírok világa összecsap… és egy évszázadokkal korábbi adósság utoléri Payne-t, hogy mind a szerelmét, mind az életét halálos veszélybe sodorja.
Amikor egy sérülést követően lebénul, egy emberi sebészt, dr. Manuel Manellót hívják segítségül, mert ő az egyetlen, aki meg tudja menteni az életét. A férfit hamarosan magával ragadja a lány titkos, veszélyes világa. Habár soha nem hitt a természetfeletti dolgokban – mint például a vámpírokban –, mégis azon kapja magát, hogy önként vállalja, hogy elcsábítsa az az erős nő, aki örökre megjelölte testét és lelkét.
Kapcsolatuk sokkal mélyebb puszta testi vonzódásnál. Azonban az emberek és a vámpírok világa összecsap… és egy évszázadokkal korábbi adósság utoléri Payne-t, hogy mind a szerelmét, mind az életét halálos veszélybe sodorja.
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Ez jobb volt, mint amire számítottam!
Nem titkolom, hogy nagy FTT rajongó vagyok. Imádom a sorozatot, a testvéreket és az egész Ward-féle vámpírvilágot, úgy ahogy van. Mégis jó fél évig porosodott ez a rész a polcomon. Ennek csakis az volt az oka, hogy sem Payne, sem Manello nem volt szimpatikus nekem, ezért nem is voltam kíváncsi az ő történetükre. Most viszont azt kell mondanom, nagyon kellemesen csalódtam!
A könyv címének jobban illett volna a Felszabadított szeretők, mert V-ről legalább annyira szólt ez a rész, mint Payne-ről. Vishous nekem soha nem volt kedvencem, annak ellenére, hogy a sorozat legmeglepőbb és legmeghatóbb jelenetei hozzá fűződnek. Most is szerettem róla olvasni, érdekelt hogyan fog alakulni a kapcsolata Jane-nel vagy Butch-csal (ő nagy kedvencem :DD). De egy picit haragszom is rá, mert túlságosan befészkelte magát a tesója könyvébe. Jobban örültem volna, ha kevesebb rész szól V magánéleti gondjairól és Payne meg az ő gyógyítója többet szerepelnek.
Payne-t korábban egyenesen utáltam. Túl agresszívnak és férfiasnak találtam. Most pedig? Egy sokkal finomabb, kellemesebb oldalát mutatta meg, ami igazán szerethetővé tette. Még mindig határozott és erős, de végre törékeny, sebezhető nőként is megismerhettük. Tetszett, hogy bár egy kemény harcos, ugyanakkor egy ártatlan fiatal lány és egy szenvedélyes nő is egyben.
Dr. Manuel Manello - akit nem vagyok hajlandó Manny-nek hívni, mert szerintem ez a név egy kölyöknek való, nem pedig egy 45 éves férfinak - is sokat változott a szememben. Amikor legelőször meglátja Payne-t és arra gondol, hogy azért nem volt még szerelmes, mert egész életében erre a pillanatra, erre a nőre várt, na én akkor kezdtem el megkedvelni. Ami nagyon nem tetszett benne, az a sok káromkodás. Mit kell még szex közben is basszus-ozni? Nem tudom. És az a macho duma, amit a testvérekkel szemben megeresztett, szerintem elég idegesítő volt. De ezt a két dolgot eltekintve tényleg kedveltem.
A Qhuinn-Blay-Saxton háromszög továbbra is tart. És én imádom őket!!! Tudom, hogy Q és B egymásra találnak végül, hiszen jövőre jön az ő könyvük, mégis izgulok értük és kíváncsi vagyok mindenre, ami velük kapcsolatos. Közben pedig Saxtonért megszakad a szívem. Remélem lesz majd valaki, aki tiszta szívből fogja szeretni, mert igazán megérdemli.
A sorozat új szereplői, Xcor és társai nem lopták be magukat a szívembe. Kivéve talán Throe-t. Ő felkeltette az érdeklődésemet, róla szívesen olvasnék még. Ugyanezt nem tudom elmondani Xcorról. Ő már a legelső fejezetben leírta magát előttem a gyilkolás iránti imádatával. És a végén is egy kicsit csalódást okozott a túl hamar bekövetkező "oké, elfogadom" hozzáállásával.
Összességében jó kis rész ez. Mindenképpen jobb, mint amit vártam. Bár nem tudom, hogy gondolhattam, hogy nem lesz jó ?! Már az első oldalaktól elkapott az a láz, ami csak az FTT olvasása közben tör rám. Igaz ugyan, hogy voltak benne gyengébbre sikerült jelenetek - főleg az elején -, de .... Ward az Ward. Jó és kész!
Ahogy én látom: 4 pont
A Qhuinn-Blay-Saxton háromszög továbbra is tart. És én imádom őket!!! Tudom, hogy Q és B egymásra találnak végül, hiszen jövőre jön az ő könyvük, mégis izgulok értük és kíváncsi vagyok mindenre, ami velük kapcsolatos. Közben pedig Saxtonért megszakad a szívem. Remélem lesz majd valaki, aki tiszta szívből fogja szeretni, mert igazán megérdemli.
A sorozat új szereplői, Xcor és társai nem lopták be magukat a szívembe. Kivéve talán Throe-t. Ő felkeltette az érdeklődésemet, róla szívesen olvasnék még. Ugyanezt nem tudom elmondani Xcorról. Ő már a legelső fejezetben leírta magát előttem a gyilkolás iránti imádatával. És a végén is egy kicsit csalódást okozott a túl hamar bekövetkező "oké, elfogadom" hozzáállásával.
Összességében jó kis rész ez. Mindenképpen jobb, mint amit vártam. Bár nem tudom, hogy gondolhattam, hogy nem lesz jó ?! Már az első oldalaktól elkapott az a láz, ami csak az FTT olvasása közben tör rám. Igaz ugyan, hogy voltak benne gyengébbre sikerült jelenetek - főleg az elején -, de .... Ward az Ward. Jó és kész!
Ahogy én látom: 4 pont
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése