Stephenie Meyer - A burok

Stephenie Meyer - A burok

romantikus, sci-fi

Agave Könyvek, 2011

Oldalak száma: 520

Eredeti ár: 3490 Ft

Fülszöveg: A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.
Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni.
Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…

Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Jó volt, jó volt, de ...

Épp nagy Alkonyat-lázban égtem, amikor először hallottam erről a könyvről úgy 3 évvel ezelőtt. A tesóm kapta kölcsön egy barátnőjétől, de teljesen olvasatlanul került vissza hozzá. Engem akkor valami miatt egyáltalán nem érdekelt, a tesómat pedig elrettentette  - az agavés könyvekre mindig jellemző - pici betűk és sortávolság. (Sajnos elég rossz a szeme, ezért ez nagyon megerőltető neki.)

Tavaly a Könyves Álompasi szavazásnak köszönhetően kívánságlistára tettem a regényt, és mivel a novemberi Dotcommerce Day alkalmából az Agave megint akciózott, be is szereztem. De még mindig nem tudtam rávenni magam az olvasásra. 

Aztán nemrég megnéztem a  könyvből készült film trailerét, és áááá.... azonnal el is kezdtem olvasni a könyvet. Ez a filmelőzetes szerintem nagyon-nagyon jóra sikeredett, látványos és igen figyelemfelkeltő. A benne felhangzó zene pedig igazán ütős! Teljesen bezsongtam!!! Ráadásul elkezdte furdalni az oldalamat a kíváncsiság, ki lehet az az Ian, aki nagyon sok olvasó szerint A Tökéletes Férfi, a trailerben viszont róla nincs is szó. A szemem viszont kocsányon lógott, amikor megláttam Jaredet :) Nekem nagyon bejövős a pasi. Aki nem mellesleg Jeremy Irons fia. Ti tudtátok?

Na, de most már ideje írnom a könyvről is:)

Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, ami sajnos elég hamar el is múlt. Nekem az első kb. 200 oldal unalmas, vontatott volt. Csak azért olvastam, hogy haladjak vele, de igazán nem tudta lekötni a figyelmemet. Utána már érdekesebb és izgalmasabb lett, de én valahogy mégis többre, jobbra számítottam.

Biztos nem én vagyok az egyetlen (vagy igen?), akinek a Csillagkapu című film jutott az eszébe az alapsztorit illetően. Óriási kedvencem volt a filmből készült sorozat. Ott goa'uldoknak hívták a földönkívüli lényeket, akik gazdatestként használják az embereket. Rondák és gonoszak. Meyer könyvében lelkekről van szó, akik külsőre pici, törékeny, gyönyörű lények és többek között azért is érkeznek a Földre, hogy jobb hellyé tegyék. És valóban: nincs erőszak, nincsenek betegségek, rend van és béke. Csak éppen mások testét veszik el.

A könyv egyik főhőse egy különleges lélek, aki egy különleges lány testét kapja meg. Vándor, a legtöbb bolygót megjáró lélek, Melanie testébe költözik, aki hosszú éveken át sikeresen rejtőzködött a földönkívüliek elől. Elvileg Melanie-nak el kellett volna "tűnnie" Vándor beillesztése után, ám Mel nem adja fel a harcot. A könyv kettejük kapcsolatára épül: hogyan küzdenek egymás ellen, hogyan és miért változnak meg az érzéseik egymás iránt. Szerettem a "beszélgetéseiket", amit nagyon sokszor inkább vitatkozásnak nevezhettünk, hiszen annyira különböznek egymástól, mint a tűz és a jég. Vándor/Vanda egy végtelenül önzetlen, jóságos, gyengéd személyiség, aki nem törődik saját magával, csakis azokkal, akik fontosak a számára. Ebből az gondolhatnánk, hogy biztos őt kedveltem jobban, de ez nem igaz. Nekem Mel szimpatikusabb volt, az összes hibájával együtt: kicsit önző, kicsit erőszakos, kicsit durva, DE akkor is emberibb! Végig reménykedtem benne, hogy Mel visszakapja a testét, az életét. Közben azért Vándort is megkedveltem és bíztam abban, hogy Meyer a végén olyan megoldást fog találni, ami mindkettőjüknek megfelel.

Bár elvileg "minden idők legizgalmasabb szerelmi háromszögéről" szól a könyv, nekem annyira nem volt izgalmas ez a szerelmi háromszög - amiben valójában négyen voltak. Egyértelmű volt, hogy ki kit fog választani.

A két férfi közül számomra Jared volt az izgalmasabb személyiség, érdekesebb karakter. Ő - ahogy Vándor is jellemezte - maga volt a tűz, a lángolás. Követett el csúnya hibákat, de képes volt beismerni, hogy tévedett, képes volt változni. Pedig iszonyatosan nehéz lehetett a számára. Visszakapja élete szerelmét, de mégsem, mert valaki beférkőzött a testébe. Mindennap látja Melt, de nem érintheti, nem szeretheti, mert ő nem Mel. Mégis túl tudja tenni magát ezen az egész szörnyű helyzeten, és megpróbálja elfogadni Vándort. 

Ian viszont bármennyire is megértő, kitartó és gondoskodó volt, engem nem tudott meggyőzni. Nem éreztem azt, hogy neki Melanie fontos lenne, csak Vandával foglalkozott. Kíváncsi lennék, ha egy öreg mamóka testében jelent volna mag Vándor, akkor is beleszeretett volna?

Összességében tetszett a regény, ennek ellenére nem hagyott túl mély nyomot bennem. Az biztos, a filmet nagyon várom! 

forrás