2013. január 26., szombat

A. O. Esther: Elveszett lelkek

A. O. Esther - Elveszett lelkek
Összetört glóriák 1.
Decens Magazin Média Kft, 2012
romantikus fantasy
Oldalak száma: 443
Eredeti ár: 3999 Ft

Fülszöveg: Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?

Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?

Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.

Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…


Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Remélem nem kell sokat várni a folytatásra!

Mióta visszamentem dolgozni, eléggé magam alatt vagyok. Reggeltől estig munka, a kicsi lányomat alig látom. Borzasztóan megvisel a hiánya. Olvasni nincs időm, szegény blogomat is teljesen elhanyagolom. Az elkeseredettség és a rosszkedv eluralkodott rajtam.

Aztán megkaptam ezt a könyvet.

Csak ámultam és bámultam. Annyira gyönyörű! Keménykötésű kiadás, fehér színű - elolvasás után egyértelműen kijelenthető, hogy teljes mértékben a könyvhöz illő - védőborítóján dombornyomott betűkkel és aranyló csillagokkal. Saját, beépített könyvjelzője van, amit imádtam! Hiába van több könyvjelzőm is, állandóan szőrén-szálán eltüntetem őket vagy a kicsi veszi ki az épp aktuális olvasmányból, aztán kereshetem, hol tartok. Így kifejezetten örültem, hogy most nem lesz ilyen gondom.
A borítón látható lány pedig valóban olyan, mint egy igazi angyal. Van benne valami földöntúli szépség és ártatlanság. Egyszerűen tökéletes.

A regény egy olyan korban, időben játszódik,  ami egyszerre varázslatos és veszélyes. Amikor az emberek lovon és szekéren közlekednek, a csatában főként puszta kézzel és karddal harcolnak, az urak erődszerű várakban élnek népes cselédséggel. Amikor a mesebeli lények valóban léteznek: tündérek laknak a virágokban,  manók vigyázzák az erdőt, szirének babonázzák meg a férfiakat. Amikor egy évszázadok óta tartó háború könyörtelenül szedi áldozatait. Egy olyan időben, amelyben én is elhiszem, hogy a szerelem egy pillanat alatt fellobban, majd ezer lánggal ég és a sírig tart.

Bár ebben a regényben is a szokásos jó kislány-rossz fiú párossal találkozunk, mégsem mondtató unalmasnak vagy átlagosnak. Van valami különleges bája, pozitív "kisugárzása", ami miatt csak mosolyogva tudok rá gondolni. Bár először csak a könyv csodaszép külseje nyűgözött le, végül a tartalom is meggyőzött. A lapokon megelevenedő történet hangulata volt az, ami biztosította, hogy kedvenc könyveim között a helye.

Az írónő stílusa engem elvarázsolt.  Bár bevallom, amikor elkezdtem olvasni, ezt nem hittem volna. A kezdés ugyanis kicsit szokatlan volt számomra. Rögtön egy háború, egy csata, egy szerelem kellős közepén találtam magam. Nem mondom, hogy ez rossz volt, csak épp jobban szeretem, ha "van eleje egy könyvnek." Ráadásul túl meseszerűnek is éreztem, emiatt pedig attól tartottam, öreg leszek én már ehhez a történethez. A kissé elhúzódó erdőlakókról szóló rész után viszont szó szerint nem bírtam letenni, legszívesebben mindenhová magammal vittem volna. És ez nemcsak az írónő kellemes, fiatalos és igazán élvezetes stílusának köszönhető, hanem a világos és részletekben gazdag leírásoknak is, amelyek révén úgy éreztem, nem könyvet olvasok, hanem filmet nézek. Nagyon tetszett még, hogy minden oldalon érződött, mennyi munkát, figyelmet és törődést fektettek bele a könyvbe.

A történet szerint a gyönyörű Sophiel szárnyait hátrahagyva, küldetéssel érkezik a Földre. Ám a harcok során szembekerül a legidősebb kiátkozott angyallal, s ez a találkozás megváltoztatja mindkettejük életét. Elijaht elbűvöli a kivételes szépségű, törékeny, de mégis harcias angyallány, s ahelyett, hogy megölné, megmenti őt. Innentől kezdve számtalan veszélyes és izgalmas, időnként szenvedélyes vagy éppen szívszorító pillanatot élnek meg együtt. Nagyon szerettem a közös jeleneteiket.

Tény, hogy mindkettejükben első pillanattól kezdve erős a vonzalom a másik iránt, és elég hamar ezt szerelemnek könyvelik el, mégsem éreztem azt, hogy nincs alapja az érzéseiknek. Már az első találkozásukkor feltűnt a közöttük lévő természetes közvetlenség, mintha mindig is ismerték volna egymást. Sophiel nem érti mi történik vele, miért érzi azt, amit érez, miért gondol olyan sokat Elijahra. És lehet, hogy nincs is rá egyértelmű válasz, de a szerelem nem pont ettől szép? Hogy egyszerűen csak megtörténik, utána pedig a hol? miért? mikor? már annyira nem is lényeges.

Sophiel bennem kicsit ellentmondásos érzéseket ébresztett. Nem tudtam nem szeretni őt, annak ellenére, hogy bizony volt, amikor nem kedveltem. Amikor alászáll még nem ismeri a földi érzéseket, minden újdonságnak számít neki. Szerettem benne, hogy olyan természetes módon szeretettel fordul az egész világ felé, ahogy mindenre rácsodálkozik.  Tetszett, ahogy fokozatosan egyre több emberi érzést megismer. Ahogy felfedezi és átéli, milyen a kétely, a fájdalom, milyen féltékenynek lenni vagy a szerelemtől szárnyalni.  Viszont sokszor olyan egyértelmű  dolgokra kérdez rá vagy épp nyilvánvaló válaszokon lepődik meg, amin már csak a fejemet csóváltam és mosolyogtam. Ilyenkor mindig figyelmeztettem magam, hogy ő nem ember. Ne várjam el, hogy úgy is fog viselkedni. Ezért pont az a belőle áradó jószívűség, tisztaság és ártatlanság, ami nekem szokatlan és néha már túl sok is volt, pont az tette az ő személyét annyira hitelesnek. Mert egy dolog biztos, én teljes mértékben elhittem, hogy ő egy igazi földreszállt angyal.

Elijah. Maga a történet inkább Sophiel-központú, így róla nem tudunk meg olyan sok mindent. De ezt nem bántam, így még jobban várom a következő részeket. Nekem ez is épp elég volt ahhoz, hogy ő az én Sötét Angyalom is legyen. Egy magabiztos, ellentmondást nem tűrő vezér, akinek haragjától lángoló ostora halálos veszélyt jelent. Tetszett, ahogy ezzel az ostorral olyan hevesen védte Sophielt. És az is, hogy nyugodtsága mindig cserben hagyta, ha az angyallányról volt szó.  Szenvedélyessége,  ugyanakkor törődése, figyelmessége, gyengédsége miatt  nem kérdés számomra, a lány miért van elbűvölve. Az olyan apróságokkal pedig, mint a Sophielnek írt rövid romantikus üzenet, engem teljesen levett a lábamról.

Bár főként a könyv romantikus száláról írtam, nemcsak szerelemről szól. Annyi minden történik benne, hogy felsorolni is nehéz lenne. Az eseményeket úgy szövi az írónő, hogy egy percig sem unatkoztam, a vége felé pedig egyre izgatottabban vártam, mi fog vajon történni a következő oldalon. Sophiel megismerkedése az emberi világgal és érzelmekkel; feladata, amiért a Földre jött; a különböző angyalok és emberek szerepe a háborúban és a lány küldetésében, mind-mind fontos elemei a regénynek. Biztosítják, hogy ne akard letenni a könyvet egy másodpercre se.



A maga 443 oldalával nem mondtható rövidnek, mégsem tűnt hosszúnak. Sőt! Olyan szívesen olvastam volna még! Szerencsére februárban jön a 2. rész, így nem kell sokat várni. Hívogat a fény címmel fog megjelenni, s borítója alapján egy sokkal sötétebb hangulatot ígér, mint az első kötet. Én már nagyon várom! Ugye Ti is?




A könyvet hálásan köszönöm az írónőnek!

Ahogy én látom: 4,5 pont + kedvenc!

0 megjegyzés: