Chesapeake Bay 1.
romantikus
Gabo, 2001
Oldalak száma: 378
Eredeti ár: 1490 Ft
Fülszöveg: "Szeretem a férfiakat. Jobb is, ha szeretem őket, hiszen négy bátyám van. Úgy nőttem föl, hogy mindig túlsúlyban voltak a fiúk. Aztán született két fiam, és én továbbra is kisebbségben maradtam. Két választásom volt: vagy szeretem őket, elismerem az értékeiket, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy megértsem őket, vagy sikoltozva elmenekülök." - vallja a híres amerikai írónő, akit már a magyar olvasók is jól ismernek eddig megjelent regényeiből. Szerencsénkre Nora Roberts nem a menekülést választotta a férfiak túlsúlya elől, hanem a megértést, méghozzá annak is a leghatékonyabb és számunkra legszórakoztatóbb módját: a három írországi nővér története után most három amerikai fivér életét és viszontagságait beszéli el három kötetben, melynek a Hazai vizeken az első darabja.
Cameron, Ethan és Phillip. Mindhárman bajba kerültek gyermekkorukban, és életük nehéz időszakában örökbe fogadta őket Raymond és Stella Quinn. Nem köti össze őket vérrokonság, mégis egy családdá váltak. A Cameron történetét elbeszélő első kötetben a családnak szembe kell néznie egy tragédiával és egy botránnyal, és ez mindannyiuk életét megváltoztatja. "Szeretek férfiakról írni, a férfiak gondolatairól, érzéseiről, reményeiről és álmairól" - árulja el Nora Roberts, s mi szívesen tesszük hozzá, hogy tud is, mert ismeri őket, ismeri és kitűnően megérti...
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Most már értem miért szeretik annyian Nora Robertset!
Már több, mint egy hónapja olvastam a könyvet, így már nem olyan friss az élmény vele kapcsolatban. Mégis úgy éreztem legalább egy rövidke posztot írnom kell róla. Annak ellenére, hogy - mivel elég régi már ez a könyv - biztos vagyok benne, nagyon sok, romantikus műfajt kedvelő olvasó már túl van rajta. De az is biztos, hogy vannak még olyanok is, mint én, akik most kezdenek ismerkedni Roberts írásaival vagy éppen olvastak már tőle, de ez a sorozat még kimaradt. Ha így van, akkor ez az üzenet nekik szól: hajrá, vedd a kezedbe, kucorodj be egy fotelbe és érezd jól magad! Mert jól fogod, az biztos!
Rengetegszer találkoztam már Nora Roberts nevével, ami nem csoda, hisz több, mint 100! regényt írt, és több könyvéből is készült film. Már láttam is egy-két filmet ezek közül, de mivel maradandó nyomot nem hagytak bennem, így a könyvei sem érdekeltek igazán. Aztán hallottam a Chesapeake Bay sorozatáról, hogy mennyire jó, (meg is néztem a molyon, nagyon jó átlagon áll) és ráadásul ebben pasik a főszereplők. Ez már felkeltette az érdeklődésemet, a rukkolán pedig be is szereztem a sorozat első kötetét, mely nálunk Hazai vizeken címmel jelent meg. Elsőre elég semmitmondó ez a cím, viszont túl az olvasáson, bizton állíthatom, hogy tökéletesen passzol hozzá. Ráadásul, ha összességében nézzük a többi kötettel együtt (Háborgó tenger, Csendes öböl, Biztos rév), még sokkal jobban tetszik. Mindegyiknek más hangulata van, és bár nem ugyanazok a szavak ismétlődnek a címekben - mint oly sok sorozatnál -, mégis rögtön tudni, hogy összetartoznak, egy sorozatot alkotnak.
Eredetileg amúgy trilógiának indult, csak később kiegészült még egy kötettel. Plusz még egy novella is tartozik hozzá, de az nem került nyomtatásba. (Azért itt megtalálod a linket, ha el szeretnéd majd olvasni.)
A Quinn fivérek történetét meséli el, akik bár nem vérszerinti testvérek, de örökbefogadó szüleiknek köszönhetően megtudják mit jelent az a szó, hogy család.
És ez az, ami engem megfogott ebben a könyvben. Mert igazából nem is a romantikus része tetszett, hanem a maguk a Quinn fiúk. S itt nem is elsősorban a személyiségükre gondolok, hanem arra a kapocsra, ami köztük van.
Ahogyan viselkednek egymással, ahogyan beszélgetnek, vitatkoznak, veszekednek, de utána persze kibékülnek, ha pedig kell, akkor összefognak és biztos, hogy bármit megtennének a másikért. Ahogy megviccelik egymást, ahogy beszólnak egymásnak vagy amikor egymásra hárítják a házimunkát. Imádtam azokat a részeket, melyekben mind a három fivér szerepelt, s azokat is, amikor Seth velük volt. Annyira TESÓK, csupa nagybetűvel! Ráadásul nekem is két testvérem van, csak mi hárman lányok vagyunk. :DD Így most olyan jól esett fiútesókról olvasni!
És, hogy a romantikus szálról is írjak valamit, mert elvégre romantikus regényről van szó: nos, túl sok újdonság nincs benne, a szokásos love story. Ennek ellenére nem unalmas, végig jól éreztem magam olvasás közben. Mondom ezt úgy, hogy igazából egyik főszereplő sem nőtt igazán a szívemhez.
Cameron tipikusan az a pasi, aki nekem annyira nem jön be: túl macsó, túlságosan laza, magabiztos és lehengerlő, igazi nagymenő. Viszont ahogy fogytak a lapok, kiderült, mégsem teljesen olyan ő, amilyennek az első oldalak alapján gondoltam. Bár nem hiszem, hogy ő lesz a kedvencem (a fiúk közül eddig Ethan a legszimpatikusabb, az ő könyve a következő), azért el kell ismernem, elég nagy változáson megy keresztül. (hozzáteszem előnyére persze)
Anna egy pedáns, mindenre odafigyelő gyámügyi előadóként mutatkozik be, de a szürke kiscica valójában egy olasz vadmacska. Először ez a kettősség nekem furcsa volt, idegenkedtem tőle. Egy csendes, szerény lányt vártam, s kaptam helyette egy szókimondó, harcias nőt. Aki szörnyű dolgokon ment keresztül, s aki emiatt - is - a munkáját nagyon lelkiismeretesen végzi. Nem idegesítő, nem nyafogós, nem unalmas, szóval nem igazán tudnék rosszat írni róla, mégsem marad számomra emlékezetes karakter.
Volt viszont két dolog, ami nagyon zavart a könyvben.
Az egyik: Cameron "beszélgetései" az apjával. Nekem ez egyszerűen nem illett a történethez.
A másik: nem értem Anna munkája és Cameronnal való kapcsolata miért nem összeférhetetlen?!
Bár a két főszereplő nem nőtt a szívemhez, ettől függetlenül tényleg egy jó kis regény ez, s aki szereti a romantikus irodalmat, annak csak ajánlani tudom.
Ahogy én látom: 4 pont
Kapcsolódó molyos kihívások:
Ami a könyv elolvasása után eszembe jutott: Most már értem miért szeretik annyian Nora Robertset!
Már több, mint egy hónapja olvastam a könyvet, így már nem olyan friss az élmény vele kapcsolatban. Mégis úgy éreztem legalább egy rövidke posztot írnom kell róla. Annak ellenére, hogy - mivel elég régi már ez a könyv - biztos vagyok benne, nagyon sok, romantikus műfajt kedvelő olvasó már túl van rajta. De az is biztos, hogy vannak még olyanok is, mint én, akik most kezdenek ismerkedni Roberts írásaival vagy éppen olvastak már tőle, de ez a sorozat még kimaradt. Ha így van, akkor ez az üzenet nekik szól: hajrá, vedd a kezedbe, kucorodj be egy fotelbe és érezd jól magad! Mert jól fogod, az biztos!
Rengetegszer találkoztam már Nora Roberts nevével, ami nem csoda, hisz több, mint 100! regényt írt, és több könyvéből is készült film. Már láttam is egy-két filmet ezek közül, de mivel maradandó nyomot nem hagytak bennem, így a könyvei sem érdekeltek igazán. Aztán hallottam a Chesapeake Bay sorozatáról, hogy mennyire jó, (meg is néztem a molyon, nagyon jó átlagon áll) és ráadásul ebben pasik a főszereplők. Ez már felkeltette az érdeklődésemet, a rukkolán pedig be is szereztem a sorozat első kötetét, mely nálunk Hazai vizeken címmel jelent meg. Elsőre elég semmitmondó ez a cím, viszont túl az olvasáson, bizton állíthatom, hogy tökéletesen passzol hozzá. Ráadásul, ha összességében nézzük a többi kötettel együtt (Háborgó tenger, Csendes öböl, Biztos rév), még sokkal jobban tetszik. Mindegyiknek más hangulata van, és bár nem ugyanazok a szavak ismétlődnek a címekben - mint oly sok sorozatnál -, mégis rögtön tudni, hogy összetartoznak, egy sorozatot alkotnak.
Eredetileg amúgy trilógiának indult, csak később kiegészült még egy kötettel. Plusz még egy novella is tartozik hozzá, de az nem került nyomtatásba. (Azért itt megtalálod a linket, ha el szeretnéd majd olvasni.)
A Quinn fivérek történetét meséli el, akik bár nem vérszerinti testvérek, de örökbefogadó szüleiknek köszönhetően megtudják mit jelent az a szó, hogy család.
És ez az, ami engem megfogott ebben a könyvben. Mert igazából nem is a romantikus része tetszett, hanem a maguk a Quinn fiúk. S itt nem is elsősorban a személyiségükre gondolok, hanem arra a kapocsra, ami köztük van.
Ahogyan viselkednek egymással, ahogyan beszélgetnek, vitatkoznak, veszekednek, de utána persze kibékülnek, ha pedig kell, akkor összefognak és biztos, hogy bármit megtennének a másikért. Ahogy megviccelik egymást, ahogy beszólnak egymásnak vagy amikor egymásra hárítják a házimunkát. Imádtam azokat a részeket, melyekben mind a három fivér szerepelt, s azokat is, amikor Seth velük volt. Annyira TESÓK, csupa nagybetűvel! Ráadásul nekem is két testvérem van, csak mi hárman lányok vagyunk. :DD Így most olyan jól esett fiútesókról olvasni!
És, hogy a romantikus szálról is írjak valamit, mert elvégre romantikus regényről van szó: nos, túl sok újdonság nincs benne, a szokásos love story. Ennek ellenére nem unalmas, végig jól éreztem magam olvasás közben. Mondom ezt úgy, hogy igazából egyik főszereplő sem nőtt igazán a szívemhez.
Anna egy pedáns, mindenre odafigyelő gyámügyi előadóként mutatkozik be, de a szürke kiscica valójában egy olasz vadmacska. Először ez a kettősség nekem furcsa volt, idegenkedtem tőle. Egy csendes, szerény lányt vártam, s kaptam helyette egy szókimondó, harcias nőt. Aki szörnyű dolgokon ment keresztül, s aki emiatt - is - a munkáját nagyon lelkiismeretesen végzi. Nem idegesítő, nem nyafogós, nem unalmas, szóval nem igazán tudnék rosszat írni róla, mégsem marad számomra emlékezetes karakter.
Volt viszont két dolog, ami nagyon zavart a könyvben.
Az egyik: Cameron "beszélgetései" az apjával. Nekem ez egyszerűen nem illett a történethez.
A másik: nem értem Anna munkája és Cameronnal való kapcsolata miért nem összeférhetetlen?!
Bár a két főszereplő nem nőtt a szívemhez, ettől függetlenül tényleg egy jó kis regény ez, s aki szereti a romantikus irodalmat, annak csak ajánlani tudom.
Ahogy én látom: 4 pont
Kapcsolódó molyos kihívások:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése