A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 10., vasárnap

Filmes poszt 3.

Igazság szerint ezt a filmet még augusztusban láttam, csak akkor olyan nagy volt a felhajtás körülötte, hogy inkább vártam ezzel a poszttal. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy melyik filmről is van szó :)

City of Bones - Csontváros


Alig vártam, hogy láthassam a filmet, így már premier előtti vetítésre le is foglaltam a jegyeket. Mivel állandó mozispartnerem, a tesóm épp egy wellnes-szállóban pihengetett, így drága férjuramat vettem rá, hogy jöjjön el velem. Aki mellesleg nem szeret moziba járni, a feliratos filmeket meg egyenesen utálja, de hős módjára végigülte a 130 percet. ÉS tetszett neki a film! Amúgy nekem is. Olyan filmet sikerült készíteniük az általam oly nagyon szeretett könyvből, hogy szívesen megnézném még egyszer.

Ami számomra pozitívum volt, hogy hihetetlenül látványos lett a film, nagyon jók voltak a zenék, az egész pörgős és izgalmas volt. Egyedül a rúnákkal nem voltam kibékülve. Már a korábban megjelent jelenetfotókon sem tetszettek, de reménykedtem, hogy a filmben másképp fognak látszani. Sajnos nem így lett. Szerintem nagyon bénán néztek ki, mint valami ronda, túlméretezett, elrontott tetkó.

Tetszett a szereposztás, annak ellenére, hogy amikor megtudtam kik fogják játszani a két főszereplőt, a felháborodástól az elkeseredettségig mindenféle érzés kavargott bennem.

Három szereplőt emelnék ki:
A legnagyobb meglepetés és pozitív csalódás a Simont játszó színész, Robert Sheehan alakítása volt. Simon a könyvben nekem elég semleges figura, nem utáltam, de nem is szerettem. A filmben viszont szerintem óriási! Számomra ő hozta a leghitelesebben a könyvbéli karaktert. Kicsit bénácska külső, a jóbarát, aki mindenben segít, a jóbarát, aki nemcsak jóbarát akar lenni. Az egész filmből a kedvenc jelenetem is hozzá kapcsolódik: amikor megvallja Clarynek az érzéseit .... annyira szuper volt!

A Jace-t alakító Jamie Campbell Bower, bár nekem sosem lesz az igazi Jace, szintén kellemes meglepetést okozott. Nem tartom egy jóképű srácnak, de a film során többször is megszépült a szememben.  Elég jól játszott, voltak nagyon jó pillanatai. Viszont amíg a könyvben Jace humora, az ő beszólásai könnyes nevetést eredményeztek nálam, addig a filmben ennek nyoma sem volt. Valahogy nem jöttek át a poénok. És ez nemcsak Jace esetében volt így, hanem általánosságban is elmondható.

Aki nagyon nagy csalódás volt számomra, az Kevin Zegers. Alec nagy kedvencem a könyvekben, mert ő egy igazán rendes fiú, akit én egy helyes fiatal srácnak képzeltem el a kék szemeivel és barna hajával. Kevin Zegers-szel két nagy bajom van: az egyik, hogy korban nem illik hozzá a szerep. Olvastam, hogy megkérdezték tőle: Hogyan játszhat el egy 29 éves férfi egy 17-es fiút? Ő pedig viccesen valami olyasmit válaszolt, hogy csak kellő mennyiségű smink és botox kérdése. Hát, akkor ő nem kapta meg azt a kellő mennyiséget. A másik bajom pedig: szerintem egyszerűen pocsékul játszott.

Maga a film nem teljesen könyvhű, volt olyan jelenet, ami szinte szóról szóra ugyanúgy volt, de olyan is, mint pl. a könyv egyik legfontosabb része, amit totál átírtak. Ennek ellenére összességében nekem tetszett. A párom szerint is jó volt és érthető, pedig ő akkor hallott először a Csontvárosról, amikor közöltem vele, hogy megnézzük a moziban, szóval szerintem bátran megnézhetik azok is, akik nem olvasták a könyvet. 


2013. július 17., szerda

Filmes poszt 2.

Amikor Simone Elkeles Tökéletes kémiáját olvastam, akkor hallottam egy hasonló rossz fiú - jó kislány történetről, amelyet meg is filmesítettek. Ez volt a Felhők felett három méterrel. (3MSC) Megnéztem és imádtam. A film egyik betétdalát pedig már régóta használom csengőhangként.  Mikor megtudtam, hogy lesz 2. része, alig vártam, hogy láthassam. Ha jól emlékszem a spanyol bemutató még tavaly volt, így egy év késéssel kis hazánkba is megérkezett a folytatás.

Tengo ganas de ti - Téged akarlak

spanyol romantikus film, 124 perc, 2012 
Sajnos már korábban belefutottam egy hatalmas spoilerbe, így tudtam mi lesz a film vége, ennek ellenére szerencsére ez semmit nem vont le a film élvezhetőségéből. Nagyon tetszett, bár összességében nálam nem múlta felül az első részt. 

Az első filmkockák utáni első gondolatom az volt, hogy "Úristen, de jó, hogy feliratos!". (A tesómé: "Úristen, de jó ez a pasi" :DD)  Eleve sokkal jobban szeretem eredeti nyelven nézni a filmeket és a 3MSC-t is így láttam. A húgom viszont nem, és elmondása szerint borzadály volt, szóval örültem, hogy nem rontották el a filmet egy rossz szinkronnal. Ráadásul ez a film szerintem akkor kerek és akkor élvezhető 100%-osan, ha spanyolul nézi az ember. 

Bár romantikus film, ne várjatok egy csöpögős, rózsaszín fellegekben játszódó történetet. Egy nagy szerelem elvesztésének fájdalmáról, a továbblépés hosszú és cseppet sem könnyű folyamatáról, egy új kapcsolat kibontakozásának és elmélyülésének nehézségeiről szól.

Tetszettek az utalások az előző részre. Nemcsak azért, mert így felelevenedtek Hache (Mario Casas) és Babi  (Maria Valverde) szerelmének meghatározó pillanatai, hanem azért is, mert ezek a jelenetek nagyon jól tükrözték Hache érzéseit is. Voltak olyan részek viszont, amelyeknek nem sok értelmét láttam, inkább csak időhúzásnak voltak jók. Gint bármennyire is próbáltam, igazán nem tudtam megkedvelni. Nekem az ilyen "csávókáim, én laza csaj vagyok és nekem senki se dumáljon" típus nagyon nem szimpatikus. Amúgy az őt alakító színésznő  (Clara Lago) szerintem nagyon szép, olyan bájos, kedves arca van és viszonylag nem is játszotta rosszul ezt a, számomra sokszor ellenszenves karaktert.

Ha szeretitek a nem happy end-del végződő love story-kat, akkor mindenképpen ajánlom figyelmetekbe mind a két részt. (És talán, de csak talán lesz 3. rész is. Tud róla valaki valamit?)


2013. július 7., vasárnap

Filmes poszt 1.

Szeretek moziba járni, hiszen teljesen más hangulata van, mint amikor otthon nézek meg egy filmet. Multiplex moziba viszont csak ritkán járok. Egyrészt drága, másrészt van nálunk egy művészmozi, ami sokkal kényelmesebb, otthonosabb, ja és olcsóbb is. Igaz néha a vetítés minősége kívánnivalót hagy maga után, de ez nem olyan vészes. Arra gondoltam, hogy egy kicsit változatosabb legyen a blog, ezentúl röviden mozis élményeimet is megosztom veletek. Íme az első:

Safe Haven - Menedék

amerikai romantikus film, 115 perc, 2013

Nem olvastam a film alapjául szolgáló Nicholas Sparks regényt, sőt még az írótól egy könyvhöz sem volt szerencsém. Filmekhez viszont igen. A Séta a múltba (könyvként a Leghosszabb út) nagy kedvenc, már többször is láttam. A Szerelmünk lapjait szintén nagyon szeretem, a Kedves John!-t (Kedvesem) már nem annyira. A Menedék trailere tetszett, így mikor megláttam, hogy most lesz a moziban, rögtön tudtam, ezt meg kell néznünk. Tesómmal persze egy rugóra jár az agyunk, ő is kapásból ezt nézte ki az e havi műsorkínálatból.

Olyan kis aranyos, romantikus történetre számítottam a trailer alapján, bonyodalmakkal illetve krimiszállal megspékelve. Nem is csalódtam. A történet persze elég kiszámítható, különösen a legvége. Bár ennek ellenére én nagyon is meglepődtem, amikor kiderült, miért és ki elől menekül a főszereplő.

A szereplők összességében jók voltak. A Katie-t játszó színésznő, Julianne Hough szerintem jó választás volt. Még egy filmjét sem láttam, de szívesen megnézném még másban is. Egy egyszerű, kedves és szép lány, semmi extra nincs benne, de olyan természetesség áradt belőle, ami nagyon szimpatikussá tette. A férfi főszereplőt, Alexet megformáló Josh Duhamel neve már nem volt ismeretlen számomra. Viszont egy kicsit csalódást okozott. Nem alakított túl nagyot ebben a filmben. Aki viszont nagyon jó volt, az David Lyons, aki a Katie-t üldöző zsarut játszotta. Annyira ismerős volt az arca, de nem tudtam melyik filmben láttam már korábban. Gyorsan rá is kerestem a neten, így kiderült, hogy a Vészhelyzetben szerepelt. Arra már nem emlékszem abban milyen volt, de itt remekül játszott.

Aki szereti a romantikus filmeket, annak nyugodt szívvel ajánlom. Tökéletes vasárnap délutáni csajos mozifilm.