Filmes poszt 3.

Igazság szerint ezt a filmet még augusztusban láttam, csak akkor olyan nagy volt a felhajtás körülötte, hogy inkább vártam ezzel a poszttal. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy melyik filmről is van szó :)

City of Bones - Csontváros

Alig vártam, hogy láthassam a filmet, így már premier előtti vetítésre le is foglaltam a jegyeket. Mivel állandó mozispartnerem, a tesóm épp egy wellnes-szállóban pihengetett, így drága férjuramat vettem rá, hogy jöjjön el velem. Aki mellesleg nem szeret moziba járni, a feliratos filmeket meg egyenesen utálja, de hős módjára végigülte a 130 percet. ÉS tetszett neki a film! Amúgy nekem is. Olyan filmet sikerült készíteniük az általam oly nagyon szeretett könyvből, hogy szívesen megnézném még egyszer.

Ami számomra pozitívum volt, hogy hihetetlenül látványos lett a film, nagyon jók voltak a zenék, az egész pörgős és izgalmas volt. Egyedül a rúnákkal nem voltam kibékülve. Már a korábban megjelent jelenetfotókon sem tetszettek, de reménykedtem, hogy a filmben másképp fognak látszani. Sajnos nem így lett. Szerintem nagyon bénán néztek ki, mint valami ronda, túlméretezett, elrontott tetkó.

Tetszett a szereposztás, annak ellenére, hogy amikor megtudtam kik fogják játszani a két főszereplőt, a felháborodástól az elkeseredettségig mindenféle érzés kavargott bennem.

Három szereplőt emelnék ki:
A legnagyobb meglepetés és pozitív csalódás a Simont játszó színész, Robert Sheehan alakítása volt. Simon a könyvben nekem elég semleges figura, nem utáltam, de nem is szerettem. A filmben viszont szerintem óriási! Számomra ő hozta a leghitelesebben a könyvbéli karaktert. Kicsit bénácska külső, a jóbarát, aki mindenben segít, a jóbarát, aki nemcsak jóbarát akar lenni. Az egész filmből a kedvenc jelenetem is hozzá kapcsolódik: amikor megvallja Clarynek az érzéseit .... annyira szuper volt!

A Jace-t alakító Jamie Campbell Bower, bár nekem sosem lesz az igazi Jace, szintén kellemes meglepetést okozott. Nem tartom egy jóképű srácnak, de a film során többször is megszépült a szememben.  Elég jól játszott, voltak nagyon jó pillanatai. Viszont amíg a könyvben Jace humora, az ő beszólásai könnyes nevetést eredményeztek nálam, addig a filmben ennek nyoma sem volt. Valahogy nem jöttek át a poénok. És ez nemcsak Jace esetében volt így, hanem általánosságban is elmondható.

Aki nagyon nagy csalódás volt számomra, az Kevin Zegers. Alec nagy kedvencem a könyvekben, mert ő egy igazán rendes fiú, akit én egy helyes fiatal srácnak képzeltem el a kék szemeivel és barna hajával. Kevin Zegers-szel két nagy bajom van: az egyik, hogy korban nem illik hozzá a szerep. Olvastam, hogy megkérdezték tőle: Hogyan játszhat el egy 29 éves férfi egy 17-es fiút? Ő pedig viccesen valami olyasmit válaszolt, hogy csak kellő mennyiségű smink és botox kérdése. Hát, akkor ő nem kapta meg azt a kellő mennyiséget. A másik bajom pedig: szerintem egyszerűen pocsékul játszott.

Maga a film nem teljesen könyvhű, volt olyan jelenet, ami szinte szóról szóra ugyanúgy volt, de olyan is, mint pl. a könyv egyik legfontosabb része, amit totál átírtak. Ennek ellenére összességében nekem tetszett. A párom szerint is jó volt és érthető, pedig ő akkor hallott először a Csontvárosról, amikor közöltem vele, hogy megnézzük a moziban, szóval szerintem bátran megnézhetik azok is, akik nem olvasták a könyvet.