2013. június 30., vasárnap

A hét meglepetése


Szerda este fél kilenc.
Hazaérek a munkából.
Fáradt vagyok.
Nyűgös vagyok.
Csörög a telefon.
A szomszéd.
Kaptam egy csomagot.
Én?! Nem is rendeltem semmit!
Meglátom a feladót.
Vigyorgok. Mint a tejbetök.

És, hogy mit kaptam? Íme:

Ugyanaz a gyönyörű kivitelezés, mint a korábbi köteteteknél. Öröm kézbe venni, megsimizni, megszagolgatni egy ilyen könyvet! :)

Persze rögtön bele is lapozgattam. És jól esett, hogy ez a rész is dedikált.













És, hogy még külön köszönetet is kapok? Óriási élmény!!!!


Kedves Eszter!
Én köszönöm, hogy nyitott voltál a javaslatomra! Ami pedig a ruhát illeti: való igaz, hogy meglepődtem, amikor megmutattad a borítót, de azt hiszem könnyen hozzászokik a szemem a látványhoz :)

2013. június 10., hétfő

Itt vagyok, ragyogok ...

Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert ragyogni azért nem ragyogok, de annyi hét kihagyás után újra itt vagyok.

Bizonyára feltűnt nektek az eltűnésem, vagyis remélem, hogy feltűnt, és bízom benne, hogy van akinek hiányoztam egy kicsikét legalább. Elég sok oka volt annak, hogy nem jelentkeztem. Nemcsak a blogot, hanem a molyt és az olvasást is hanyagoltam az utóbbi időben. Igazság szerint egy kicsit beleuntam az egészbe, nem volt kedvem semmihez sem, ami könyvvel kapcsolatos. 

Szívesebben néztem sorozatokat a neten. Mit néztem, inkább faltam őket. :D Befejeződött a Vámpírnaplók 4. évada. Az utolsó rész hihetetlenül jó volt. Imádtam!!!Végignéztem a Once upon a time 2. évadát is, ami szintén remek résszel zárult! A Hart of Dixie 1. és 2. évadán is túlvagyok, és bár egy kicsit lanyhult az érdeklődésem a sorozat iránt, tuti, hogy ősszel fogom nézni a 3. évadot is. Óriási kedvencem lett a Beauty and the Beast! Összességében nem egy kiemelkedően jó sorozat, mégis imádom és a kiszámíthatósága ellenére végigizgultam minden részt. És hát csajok, az a pasi, aki szerepel benne, Ó te jó ég! Totálisan, teljesen, végérvényesen oda vagyok érte! Nem az az elsőpillantásraelolvadoktőle típus, hanem inkább minéltöbbszörlátomannáljobbanbehálóz fajta. Na és a hangja! ÓÓÓ! Imádom a hangját! Annyira. Jó. Egész nap tudnám hallgatni! Már alig várom az őszi folytatást!

És, hogy mit csináltam még az elmúlt hetekben? Többek között elmentem egy rövidebb nyaralásra a párommal és a kislányommal. Ez volt az első közös nyaralásunk, és felejthetetlen volt! Abbszolút még csak eszembe sem jutott a munka és semmi itthoni tennivaló! Sétáltunk, pihentünk, kirándultunk, starndoltunk! Kár, hogy gyorsan eltelt!

Amíg én hanyagoltam a könyves berkeket, addig a Moly is szépen átalakult. Kicsit még furcsa, de így elsőre tetszik az új külső.

Elkezdődött a Könyves Álompasik Párbaja is, ami még a jelölés szakaszában tart. A tavalyihoz képest változás, hogy csak az elmúlt egy évben megjelent könyvek karakterei közül lehet választani. Ezzel jól feladták nekem a leckét a szervezők, mert így nem lesz könnyű összeállítanom a listámat. Sajnos így Bones-t (Frost: Cat&Bones) vagy Ethant (Roberts: Háborgó tenger) vagy Peeta-t (Collins: Éhezők Viadala) vagy Jaredet (Meyer: A burok) nem jelölhetem. És bár vannak olyan szereplők, akiket jelölhetnék, mint Barrons (Moning: Tündérkrónikák) vagy épp Gideon (Day: Crossfire), mert szeretem őket, mint könyvszereplőket, de nem épp álompasik számomra, így ők is kiestek a rostámon.

Akiket tuti jelölni fogok az
- Adam a Hová tűntél c. regényből
- Jace a Végzet Ereklyéi sorozatból
- Thorment a Fekete Tőr Testvériségből

Még két jelölt neve hiányzik, de július elejéig még van időm kigondolni, kik legyenek. :)

Azért az eltelt idő alatt kicsit gondolkoztam is a blog sorsát illetően. Igen, már többször is írtam, hogy nincs annyi időm, mint amikor még itthon voltam a kicsivel, ennek ellenére nem akarom feladni a blogot. De változás az lesz, az biztos. Ezentúl a kis szabadidőmet több olvasásra szeretném fordítani és inkább többször írni a blogon rövidebb bejegyzéseket, mint nagy ritkán írni egy hosszabat. Ennek két oka is van: az egyik a sokat emlegetett időhiány, ami miatt nem tudok már terjedelmesebb véleményeket írni; a másik pedig az, hogy igazából nem is szeretem a hosszú bejegyzéseket. Bevallom már nem szoktam sohasem végigolvasni egy értékelést sem, csak gyorsan átfutok rajtuk, kiszűrve a lényeget. Nem szeretem a műelemzésre hasonlító posztokat, sokkal inkább azokat, amelyeknél nagy hangsúlyt kap, milyen érzés volt olvasni azt a könyvet. Pl. Kristinának van egy bejegyzése A soha határa c. könyvről és bár (bocsi Kristina) nem olvastam el minden szavát az írásnak, mégis azok a szavak és mondatok, amelyeken megakadt a szemem, elég volt ahhoz, hogy úgy döntsek, nekem kell ez a könyv!

Az elmúlt hónapokban sok helyen, sokszor olvastam a recenziókról, a helyes recenzióírásról stb. És annak ellenére, hogy soha nem kértem senkitől recenzióspéldányt, pont azért mert nem tartozom a legjobb "fogalmazásírók" közé, nagyon is elbizonytalanodtam a picike blogommal kapcsolatban. Akkor ennyire rossz az, amit én csinálok? Érdekelhet egyáltalán valakit a nem szakszerűen megírt értékelésem? Az igazat megvallva, emiatt el is ment a kedvem az egésztől.
Most viszont már másképp látom a dolgokat. És helyes vagy nem helyes, szabályszerű-e vagy sem, nem érdekel. A saját kis gondolataimat, érzéseimet le fogom írni röviden, tömören. Igyekszem majd minél több könyvélményemet megosztani veletek. Nem ígérek most sok újdonságot, mert a polcaim roskadoznak az olvasatlan könyvektől és egyenlőre ezekkel akarok foglalkozni. De azért lesznek majd újabbak is.

Remélem velem tartotok!